Volt egyszer egy cég, ami 66 évig működött. Ez nagyon nagy idő. Sok változáson mehet át az ilyen hosszú időt megélt cég, de bele is merevedhet egy működési struktúrába, főleg, ha pechjére, egy szocialista államban kell leélnie élete nagy részét.

Nagyon sokan feltették már a kérdést, mi okozta a Malév csődjét? Jóhiszemű hozzá nem értés? Szándékos rongálás? A „megoldjuk okosba” életérzés? A „40 évig így csináltuk, ha addig jó volt – hiszen már az apám is ezt és így csinálta ugyanitt – akkor jó lesz az most is!” hozzáállás? Vagy az oly sokszor hivatkozott, és oly kényelmesen hibáztatható "külső körülmények"? Ki tudja? Az elszámoltatási kormánybiztos vagy mások előbb-utóbb biztosan kibogozzák majd a szálakat, vagy nem. Nem is ez a fontos. Most már. Hanem a tanulság.

Nem szabad ugyanúgy csinálni a dolgokat, mint 40 éve. Mint 30 éve. Mint 20 éve. Mint 10 éve. Mint 5 éve. Mint tegnap. Nem lehet. A világ elszalad mellettünk. Nem elégedhetünk meg a húsz éves technikával, a 15 éves folyamatokkal, amiket toldozunk-foldozunk, hogy valahogy mégis hozzápasszítsuk őket a mához. A holnap követelményeire pedig nem is gondolunk, hiszen a napi tűzoltás mellett nincs is rá idő. A szent teheneket le kell vágni. Márpedig a Malévnél szent tehénből mindig volt néhány. Még az alatt a néhány rövid év alatt is, amíg én ott dolgoztam, a mai napig bezárólag. :(

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen". (Einstein)

 

Az utolsó Malév járatok. Benne voltam a csapatban, ami a pilótákat szervezte ezekre a járatokra. Az egyetlen olyan feladatom volt ez a cégnél, amire nem vagyok büszke. De meg kellett csinálni. És az élet megy tovább.

(Kép: flightradar24.com)