Átváltoztatjuk!

Ki ne ismerné a női magazinok Átváltoztatjuk! rovatát, melyben olyan nők külsejét változtatják meg az aktuális trendeknek megfelelően, akik nincsenek magukkal megelégedve. Online magazinokban is megjelentek már ezek a rovatok, ahol az átalakításhoz, annak végeredményéhez hozzá is lehet szólni. Egy ilyen hozzászólásban olvastam azt a jogos megállapítást, hogy szép-szép, hogy egy elhanyagolt anyukából dögös bombázót csinálnak, de vajon egy anyukának bombázóként kell-e kinéznie, és a bombázóság vajon csak addig az egy darab ruháig terjed, amit a fotózáshoz ráadtak, vagy a stylist, aki az átalakulást levezényelte, életmód-tanácsokkal is szolgál-e, a továbbiakban is segíti-e az anyukát, hogy újdonsült bombázó mivoltát hosszútávon is megtarthassa, vagy a fotózás kedvéért ráadtak egy ruhát, kisminkelték, vágtak neki egy új frizurát és utána viszlát?

Épp a napokban jelent meg az ITélet blogon egy írás, ami a benchmarkingról, a best practice kereséséről szól. Ebben szó van arról, hogy ha már/mégis keressük a legjobb gyakorlatot, akkor ezt érdemes külső tanácsadóra bízni, mivel azok objektívek és mert a legjobb gyakorlatok keresése közben kifejezetten tanácsokra van szükség, azaz ez a feladat éppen egy tanácsadónak való. A tanácsadó jó arra, hogy felmérje, mik a fejlesztendő területek és lehetőségek, amiket még nem léptünk meg, de meg kell tennünk, ha fejlődni akarunk. A tanácsadó arra is jó, hogy megismerkedve az aktuális folyamatokkal és a helyi problémákkal személyre szabott tanácsadással szolgálhasson.

Mi köze ennek a fenti két bekezdésnek egymáshoz? Aki szemfüles, az már bizonyára rájött: a tanácsadó valahol stylist, és a stylist valahol tanácsadó.

Mindkettő alapvetően ugyanazt csinálja: feltérképezi a hibákat (rossz frizuraválasztás - rossz vezetői stílus, pazarlások) és javaslatokat tesz a változtatásra (keresztbe csíkos ruha helyett függőleges nyújtott formák, szőke helyett vörös haj - nyomtassunk két oldalra, hajtsunk végre létszámleépítést).

Azonban mindkét szakmában elkövethetnek hibákat. A stylist nem mindig veszi figyelembe, hogy ami egy Gregor Bernadett számára best practice (dögös bombázó imidzs), az "Anikó, a szerény anyuka" számára nem éppen az igazi megoldás, ha meg szeretne újulni, és követni szeretné a trendeket. A stylist csak a felszínt kapargatja: egy új frizura és hajszín, egy javasolt szabásvonal még nem változtatja meg Anikó személyiségét, nem csinál belőle dögös bombázót, Anikó viselkedése továbbra is a visszafogott szerény anyukáé lesz, esetleg egy kicsivel több önbizalommal. Anikó életmódja, filozófiája nem fog megváltozni, otthon ugyanazok a feladatok fogják várni, amik az összes többi szerény anyukát: pelenkacsere, gyerekek iskolába indítása, házimunka - amikhez nemigen illik az ocelotmintás körömcipő, bármilyen divatos is.

Előfordul, hogy egy tanácsadó is a felszínt kapargatja csupán. Nyomtassunk két oldalra - remek ötlet, de miért kell egyáltalán nyomtatni? Építsük le a létszámot, újabb remek ötlet, de mi lesz a folyamatokkal? Ugyanazok maradnak, csak kevesebb emberrel kell ellátni őket. Dolgoztam én is olyan környezetben, ahol tanácsadócsoportok váltották egymást a cégvezetés mellett, de azonkívül, hogy minden tanácsadás után kevesebben lettünk, semmi nem változott. A semmit pedig ez esetben úgy kell érteni, hogy semmi, nulla, niente.

Maradtunk szerény anyukák bombázónak maszkírozva, egy fotózás erejéig.