De tényleg. Egy időben építész akartam lenni. Aztán sokáig lakberendező is. Igazából mindkettő, főleg a lakberendezői terveim azon buktak el, hogy nem igazán tudok rajzolni. Megálmodni valami csodás (és praktikus) épületbelsőt és külsőt azt igen, de lerajzolni, hát azt nem...

Viszont arra nem emlékszem, hogy akár álmomban is eszembe jutott volna két olyan belsőépítészeti csoda, amilyenekkel a napokban találkoztam.

Körülbelül másfél hete a Dunaújvárosi Főiskolán voltam a Leancenter Lean Quality rendezvényén. Amikor bevonultam a rendezvény paravánokkal elkerített területére, már akkor szemet szúrt nekem ez:

Nahát, ebben víz folyik, de tényleg. Ki volt az az őrült, aki ezt idetette? Elég egy rossz lépés, és ha kellően szerencsétlen valaki, akkor nem csak vizes lesz a lába, de egy kellemes bokatörése is lehet. Aztán meghallottam, hogy ezeket a baljós észrevételeket más is megtette, és megkérték a tervezőt, had lehessen letakarni ezt a folyócskát valami átlátszóval, de - tessék kapaszkodni - nem járult hozzá. Mert csak. Meg különben is, ez egy nívódíjas alkotás. Hát tessék ha nem is körül, de átugrálni rajta. Ugráltunk is, mint azt ezek az általam készített képek mutatják.

A szünetekben közvetlenül mellettem "csak" ketten léptek bele véletlenül a Forrásba (azt hiszem, ez a pontos neve a műnek), és szerintem mázlija van a tervezőnek, hogy nem Amerikában vagyunk, mert ez a két ember akkor már a gatyát is leperelte volna róla...

A másik csoda is vizes. (Úgy látszik, a vízzel sok csodát lehet tenni.) Az egész internetet bejárta már ez a videó, amin a legújabb, hiánypótló budapesti plázában működő szökőkutat láthatjuk, amint éppen működik. Meg amint a működés eredményét próbálja eltüntetni egy takarítónő.

Hát, nekem ezt a csodát is látnom kell! Ezért elmentem megnézni, de sajnos már nem működik, illetve "meg fogják javítani". Reméljük, tényleg meg fogják tudni "javítani", mert ez nem kapott nívódíjat. Egyelőre.