Nehéz elhinni, de a magyar cégek 99%-át, és az azoknál dolgozó emberek 99%-át bizony így hívják, ahogy a címben írva van. (Na jó, van akinek a keresztneve is Grrsmmms)

Mire alapozom ezt? Teljes mértékben saját kutatásokra, mely kutatásokat üzleti reggeliken, konferenciákon, workshopokon és magánrendezvényeken (magyarul bulikon) végeztem el. Tulajdonképpen ad hoc jellegű kutatásokról van szó, nem volt cél annak felmérése, hogy kit hogyan hívnak. Csak hosszú évek tapasztalata után esett le a tantusz, hogy mindenkinek ugyanaz a neve. Ugyanis senkiét sem értem, amikor bemutatkozik.

A bemutatkozás ugyanis úgy megy, hogy mindenki szerényen, halkan kezdi, majd amikor odaér, hogy László, akkor már megjön a hangja. Ettől megijed, és a cégnevet megint csak mormolja, de aztán ismét erőre kap, és a Kft-t már tisztán, csengő hangon bongja bele az éterbe. Ezzel nem is lenne baj, hiszen a mai magyar cégek 100%-ánál a neve alapján nem lehet megmondani, hogy az adott cég mivel foglalkozik, tehát mindegy is, hogy hogyan hívják. Bezzeg régen! Első Duna-gőzhajózási Társaság. Angol-magyar Cérnagyár. Ezekről rögtön tudtad, mivel foglalkoznak, és elmormogni sem lehetett őket.

Mi lehet az oka, hogy manapság viszont minden cégnév és vezetéknév mormogásba fullad? Anélkül, hogy tudnám, hogy külföldön hogy megy ez, szerintem az egyik oka a legendás magyar "nem vállalunk felelősséget semmiért"-elv. Még a nevünket sem vállaljuk. Nem is mi vagyunk azok, akik ott ülünk a konferencián. Talán még a szemünk elé is tennénk egy fekete csíkot, ha lehetne.

Sokan visszasírják a száz-kétszáz évvel ezelőtti állapotokat. Én nem. Egyetlenegy szokás a kivétel ez alól, a bemutatás szokása. Akkoriban ugyanis nem illett odamenni valakihez úgy, hogy nem voltál neki bemutatva. A bemutatást pedig egy harmadik személy végezte, aki ismert téged is, és az illetőt is, akinek bemutat. Nem csak a neved tudta, de azt is tudta, hogy miről tudnátok egymással beszélgetni akár üzletileg is, pl. Bemutatom X urat, aki nemrég jött vissza Indiából, ahol elefántra vadászott. Máris meg volt a téma, amiről beszélgethettetek bemelegítésképpen. Étkezésnél ültetési rend volt, ahol rang és érdeklődés illetve a nemek szerint ültették le a vendégeket, és minden úrnak a mellette balról ülő hölgyet kellett szórakoztatnia, azaz beszélgetni vele, aztán egy darab idő után meg a jobboldalit. Régen tehát a társasági élet standardizálva volt. A standardot pedig úgy hívták, hogy etikett.

Nem volt tehát ennyire suta, esetleges a társasági élet, egyszerűbb volt kapcsolatokat építeni. Ma pedig komoly gondot okoz valakit megszólítani a konferencia szünetében, akinek nem értettem a nevét, mert azt mégsem mondhatom neki, hogy "kedves Izé úr, engem nagyon érdekelne az önök órarugója" mert az Izé úr megszólítás udvariatlan, azt meg, hogy órarugót gyártanak-e vagy pandákat mentenek Kínából, nem tudom, mert a cégnevet sem értettem és amúgy sem mondana semmit. Nem véletlen, hogy az ilyen helyeken a szünetekben az emberek nagy része vagy a vele együtt jött emberek társaságában kávézik és pogácsázik, vagy magában lófrál és úgy csinál, mintha lekötnék a falon látható képek, vagy ül a helyén és nyomkodja a telefonját. :)

A társasági élet standardizálása tehát elmúlt mint csökevény, gondolom volt, aki nem érezte magát elég szabadnak a rendelkezésre álló keretek között, például nem volt átjárás a társadalmi osztályok között. Egy gyári munkást sosem mutattak be egy grófnak. És persze azt se feledjük el, hogy az etikettben idővel elburjánzottak az idióta szabályok, amik ráadásul meg is merevedtek. Vagyis az etikett készítése során a PDCA ciklusból csak a P-t és a D-t hajtották végre, a többi betű még nem létezett.

Az etikett teljes kiírtásával mégis elveszett valami. Az, hogy a gördülékeny kapcsolatépítés, és a gyakorlott (!) kommunikáció ne csak az arra született ("jó beszélőkéjű") emberek kiváltsága legyen, vagy az, hogy ha mégis odajön hozzám valaki és bemutatkozik, azt ne érezzem tolakodásnak és ne éljek a gyanúperrel, hogy csak rám akar sózni valamit.

Ti visszahoznátok a bemutatás és az ültetés szokását? Ha igen, milyen formában?