A vakegér esete a plázavécével

A legjobb emberekkel is előfordul, hogy ülnek a vécén a plázában, hát még velem. :) Szóval ott ücsörgök, egyszer csak valaki lenyomja a kilincset. Kiszólok, hogy foglalt. Ülök tovább, újabb kilincs lenyomás, újabb hangjelzés a vécé foglalt mivoltáról. A harmadik már rángatja a kilincset, a negyedik anyázik is. Az ötödiknek már eszébe jut, hogy ha már megzavarja a magányomat, legalább egy bocsánatot beleeresszen az éterbe. A hatodik kopog, mielőtt kilincset nyom. A hetediket már nem vártam meg. :)

Na most az van, hogy az ilyen plázavécék kilincse alatt van egy kallantyú, ami ha belülről rá van fordítva, akkor kívül pirosat mutat - tehát jelzi, hogy foglalt a vécé -, míg ha nincs ráfordítva, akkor fehér. Én ráfordítottam, tehát kívül pirosat mutatott. Kérdem én: van-e értelme vizuális jeleket alkalmazni bárhol is, ha az emberek fütyülnek rájuk és csak mennek, mint a vakegér? Tényleg én vagyok az egyetlen, aki a piros-fehér jelzések alapján választ vécét? És vajon a férfivécében is így mennek a dolgok? :)