Kosztolányi János egy korábbi bejegyzésemnél megkérdezte kommentben, hogy bár szép dolog a kiadások azonnali megvágása, ha hirtelen nehéz helyzetbe kerülünk, de mennyit lehet ezzel konkrétan spórolni?

Akkor azt válaszoltam neki, hogy hát ez attól függ. :) Mert ugye minden ember más. Más a bevétele és más a kiadása. Hogy mennyiről hajlandó lemondani, az pedig már a harmadik eset.

Vegyük alapul azt, hogy bizonyos összegek egyszer csak eltűnnek a költségvetésünkből. Mi például idén már nem kaptunk cafeteriát (kivéve az éves BKV-bérletet, amit lehetett kérni még tavaly), így a tavaly megszokott havi 14 ezer forintos (illetve kinek mennyi) étkezési utalvány ebben az évben már nincs, azaz spórolásnak is felfogható. Én már hosszú évek óta legfeljebb napi egy megadott összeget költöttem élelmiszerre (ez tavaly 1000ft/nap volt), amihez még pluszban jött ez a 14 ezer forint. Azaz mondhatjuk azt, hogy havi kosztpénzem 44-45 ezer forint volt. Ki szoktam jönni belőle. :) Idén a 14 ezer nincs, tehát ez már önmagában durván 30%-os spórolás. Azért ez nem semmi! Marad tehát a napi 1000 forintos keret, ami, mivel a február 29 napos volt, 29000 forint kosztpénzt jelentett. Mivel ma itt gépelem ezt a bejegyzést, ezért ebből megállapítható, hogy a 29000 forintból se haltam éhen. :) Sőt, valójában csak alig több, mint 20000 forintot költöttem élelmiszerre, bár ebben van egy kis csalás, nem is egy, de rögtön három. Az egyik, hogy a kamra és a hűtőszekrény tele volt, amikor hirtelen megszűnt a munkahelyem. A másik az, hogy majdnem két hétig beteg voltam, és amikor beteg az ember, nem kíván annyit enni, így vásárolni se kell annyit. A harmadik pedig az, hogy a sokat emlegetett, kollégákkal együtt elköltött sok-sok búcsúebédet és búcsúkávézást a "szórakozás" rovatba könyveltem le, de ezen rovat összértéke sem érte el a 4000 forintot, tehát még ezzel együtt is belül vagyok a megadott összeghatáron.

Persze, nekem könnyű, mert sosem voltam híve a nagy evészeteknek-ivászatoknak, soha nem hozott lázba a pezsgő-kaviár kombó még akkor sem, ha valami rendezvényen ingyen adták. Általában azt eszem, amit szeretek enni, és nem azt, ami legdrágább, még akkor se, ha más fizeti, így túl sok lemondásba nekem nem kerül az, ha kevesebb lesz a kosztpénz. Persze belátom, hogy nem mindenki tud ilyen könnyen lemondani a színvonalasabb(nak hitt) ételekről.

Persze a fenti 30%-os spórolás bizonyos értelemben illúzió, hiszen hiába nem költök el most 14 ezer forintot élelmiszerre, ez a 14 ezer nem marad benne a pénztárcámban, mivel bele se kerül. Így inkább azt lehet mondani, hogy amiről úgy döntöttem, hogy mostantól nem veszem (pl. édesség, fűszerek, drágább felvágottak, drágább tejtermékek, márkásabb egyéb ételek, stb.) azokat eddig a 14 ezerből fedeztem, és a normál kosztpénz volt a "normál" élelmiszerekre, ezért mostantól csak a normál élelmiszereket veszem, a luxust nem. De ettől több pénz - sajnos - nem marad a zsebemben. Összességében úgy számolom, ki fogok jönni a havi kosztpénzemből, és biztosra veszem, hogy még többet is tudnék spórolni, de egyelőre nem tervezem, hogy a hagymát is hagymával egyem. :)

Egyéb kiadások terén is sikerült visszafognom magam. A már említett szórakozás rovat kollegiális együttlétekkel töltődött fel, ezért más szórakozásra nem is volt szükség. :) Amúgy is ilyen időszakban, ha van, ami luxus, és elhagyandó kiadás, az a mozi, színház, koncert, stb. Gyógyszerre sajnos költeni kellett. A telefonfeltöltést sem sikerült elkerülni, de ez nem is csoda. Ha elfogadsz egy jótanácsot, a csomagod jól nézd meg, hogy milyen. Ha eddig olyan volt, amivel inkább a családdal és a barátokkal tudtál kedvezményesen csevegni, és a bármilyen egyéb hívásod drágább, vagy egyenesen drága volt, akkor inkább váltsd át olyanra, amivel bárkit tudsz olcsón vagy legalább olcsóbban hívni, ugyanis ebben az időszakban számíthatsz arra, hogy állásügyben rengeteget fogsz telefonálni, és biztosra veheted - már csak Murphy törvénye miatt is - hogy a potenciális munkaadód nem annál a szolgáltatónál lesz, aminél te is.

Ruha- és cipővásárlást az eredeti éves pénzügyi tervem (mert nekem olyanom is van!) szerint se terveztem februárra, így ez nem jelentett spórolást. Azonban kénytelen vagyok bevallani, hogy szükségem lesz rá. Hogy miért, arról egy külön poszt fog szólni. Ezeken kívül csak a "szokásos" költségeim merültek fel, amik ráadásul fixek: albérlet, diákhitel, internet. Mint írtam, éves BKV-bérletet tavaly lehetett kérni, így az utazás nem kerül pénzbe, legalábbis addig nem, míg a BKV is csődbe nem megy. :) A diákhitelen, mint írtam korábban, jókora összeget tudtam megspórolni, mert lecsökkentettem az összegét a kötelező minimumösszegre. Igaz, ez a spórolás már a márciusi büdzsében fog igazán jelentkezni, mert ezt minden hónap 1-jén fizetem. Summa summárum, egyelőre tartom a tervet. Április elején pedig majd elválik, hogy a március is ilyen sikeres hónap lesz-e/volt-e.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármiről könnyen le tudok mondani. Az élelmiszerre szánt pénz csökkenése nem okozott bennem nagy törést, de a hobbira szánt keret ideiglenes eltörlése, na az már igen! Szerencsére sok olyan hobbim van, ami nem kerül pénzbe. Például a Wikipédia-szerkesztésért nem kell fizetni. :) Nem kell fizetni a nyelvtanulásért sem, sem pedig a budai-hegységbeli csavargásokért. De a vadiúj hobbim bizony pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ez pedig a keresztszemes hímzés. Már rég kinéztem pár képet, amit meg akarnék csinálni, de jelenleg nem engedem meg magamnak (lásd a különbséget a "nem engedem meg magamnak" és a "nem engedhetem meg magamnak" között!). Pedig ez probléma, mert ezen hímzett képek terén is ugyanolyan kollekciók vannak, mint a divatban, és félek, hogy mire újra megengedem magamnak ezt a kiadást (egy kép kb. 10-20000 ft, és majdnem ugyanennyi a keretezése is!), addigra már az új kollekció lesz csak elérhető a boltokban. Pedig nekem nagyon kell ez a kép,  ez a kép, meg ez is, nem beszélve erről. Tessék nekem félretenni! :) 

Azoknak, akik igazán kevés pénzből kénytelenek kijönni, itt egy cikk, amiben egy újságíró próbál megélni a közmunkásoknak adott 47 000 forintból.

Azoknak pedig, akik elkeserednek a gondolatra, hogy ilyen nehéz helyzetben nem vehetnek meg bármit, úgy, mint eddig, itt van két demotiváló kép.