Nem tudom, milyen betegségem volt/van, csak annyit tudok, hogy a náthánál több, de az influenzánál kevesebb, már majd' két hete tart és bár már majdnem 100%-osan felépültem, azért köhögési rohamok még vannak és a bágyadtság is jelen van még. Szóval nem vagyok túl jó passzban. Viszont a fekvést már nagyon unom, a hátam is fáj miatta, de érdemi munkára még alkalmatlannak találom az agyam (pl. nyelvtanulás), a számítógép egész napos bámulásától pedig még megfájdul a szemem és a fejem, de azért mégis kell valamit csinálni.

Elővettem hát egy pár éves Füles évkönyvet, amit még valami utazáshoz vettem meg annak idején. Könnyű rejtvényt kerestem, ezért elkezdtem megfejteni a poénvadászatokat, tudjátok, a skandináv rejtvényeket. Úgy a nyolcadik megfejtése után azonban kénytelen voltam sutba vágni a könyvet azzal a felkiáltással, hogy ha még egy rejtvényben válaszolnom kell arra, hogy "Amerigo ...; szobrász" vagy "Zorro jele", esetleg "Munkakezdet!", kiugrok az ablakon. És persze mi más juthatott volna eszembe erről, mint a lean? :)

Az is rögtön eszembe jutott, hogy annak idején, amikor nyelvvizsgára készülve angoltanárhoz jártam, hazafelé menet mindig megvettem a heti Fülest, hogy ne unatkozzak a buszon. De már a második hónap, azaz a 8. Füles végén halálosan untam az újságot, mert egyformák voltak a rejtvények, főleg a poénvadászatok. Ugyanazok a megfejtendő sorok, kifejezések majd' mindenhol, csak a sorrend más! Meg voltam róla győződve, hogy a rejtvénykészítőknek előre elkészített 4x4-es vagy 5x5-ös rejtvényháló-darabjaik vannak otthon készenlétben, és hétről hétre ugyanazokat rakják össze, mint egy puzzle-t, csak mindig más sorrendben.

A helyzet, úgy tűnik, azóta sem változott, a rejtvények és a meghatározások ugyanazok most is. El is gondolkodtam rajta, hogy ha a rejtvényfejtés is ilyen agyhalotti állapotba visz, pedig épp az agy karbantartása, stimulálása lenne a célja, akkor vajon jó dolog-e, ha minden folyamatot, munkalépést, mozzanatot a végletekig leegyszerűsítünk, szabványosítunk? Nem leszünk-e tőle agyhalottak, akik a végén már képtelenek gondolkodni is? Nem válunk-e lélektelen robottá? Nem kell-e legalább egy csipetnyi káosz, hogy megőrizzük a gondolkodási képességünket?

Mi a véleményetek?