Ma mostam. Volna. Bár végül is mostam.

Úgy kezdődött, hogy beraktam a ruhákat a gépbe, beraktam a mosószert, beállítottam a programot és megnyomtam az indítógombot, majd elrobogtam itthonról. Pár óra múlva, ahogy beléptem a lakásba, már gyanús volt a tompa búgás, ami a mosógép felől jött. Ránéztem a gépre, és rögtön infarktus kerülgetett, mert a ruhák szárazon, mozdulatlanul ültek a gépben, a gép meg csak búgott, búgott szomorúan. Kikapcsoltam, és két dolgon kezdtem el töprengeni, egyrészt hogy mi lehet a baja, másrészt, hogy mennyibe fog ez nekem kerülni.

Az első ponton való gondolkodást azzal kezdtem, hogy kezdjük ott a hiba felgöngyölítését, hogy a biztonság kedvéért elzárom a csapot, ami a mosógéphez vezeti a vizet. Itt ért a meglepetés: a csap el volt zárva. Vagyis a mosógép nem elromlott, hanem el sem indult, víz híján! Megnyitottam a csapot, bekapcsoltam a gépet, és voilá, mostam.

Mondhatnánk, hogy happy end, de hát ez egy lean blog. Ha itt valami rossz, akkor annak a végére kell járni. Gyökérok-analízis, 5 miért, miegymás.

Miért volt elzárva a csap? Ki tudja? Sosem szoktuk elzárni (bár tudom, hogy ez nem helyes, de ez van). De ha már el van zárva, miért nem jelzi ezt a gép? Miért nincs rajta kijelző, ami villog, kerreg, csattog és kiírja, hogy Nincs víz, tessék megnyitni a csapot? A szomorú búgás nem elég, mert a normál mosást is szomorú búgással kezdi, és az ember nem áll mellette végig, hogy figyelje a hangok változásait... A csapon miért nem látszik, hogy meg van-e nyitva, vagy zárva van?

A problémafelgöngyölítésben egyelőre addig jutottam, hogy a helyzet újbóli előfordulását megelőzendő a megnyitott csap tetejére ragasztottam egy kis pöttyöt. Ha a pötty fölül van, akkor a csap nyitva van, ha nem fölül van, a csap zárva van. Most már csak arra kell rászoktatnom magam, hogy mindig rápillantsak, mielőtt bekapcsolom a gépet. Nem lesz könnyű, mert mint írtam, sosem szoktuk elzárni a csapot...