A lean fogalomtára szerint érték az, amiért a vevő fizetni hajlandó. De néha ennek ellenére nem könnyű eldönteni, hogy mi az érték és mi nem az. Vegyük például a kupakokat. Én nem szoktam ásványvizet venni, mert csapvizet iszok, másfél litereset főleg nem veszek, ezért nem is vettem észre, hogy kisebbek lettek a PET palackok kupakjai. Megspóroltak rajtuk egy teljes menetet, amitől akár 1-2 grammal is kevesebbet nyomnak, ergo kisebbek és könnyebbek lettek, kevesebb anyag is elegendő a legyártásukhoz. Ugyanakkor a palackok falát is vékonyabbra szabták.

A kérdés, amit ilyenkor minden leanes és nem leanes feltesz, az az, hogy miért? A cégek válasza szerint környezetvédelmi okokból. Egyes fogyasztók véleménye ettől eltér, például van, aki ezt mondja:

„Az új ún. shorty palackok oka nem a kupak, hanem az alapanyag árának 2011-es drasztikus (!) növekedése. A tavalyi évhez képest kb. 50%-kal nőtt az ár. A nyaknál a legvastagabb az anyag, itt tehát palackonként akár 1gr-ot is lehet spórolni. Nagy palackozók napi fél milliót töltenek. Utána lehet számolni... Akkor hogy menne a rinyálás, ha a termék ára nőne meg amiatt mert Kínában kevesebb gyapot volt tavaly... (végig lehet gondolni mi az összefüggés”.

„Ez nem környezet védelem, csak spórolás. Minden gramm műanyagon a gyártó nyer mondjuk 0,1 EUR-t, amennyi palackozott vizet isznak az emberek, simán nő az profitrése 10%-ot;)”

„A környzetvédelem az lenne, ha mindenki csapvizet inna...”

Többen panaszkodnak is az új kupakokra és vékonyabb falu palackokra:

„És a palackzsugorítóba sem lehet befogni az újfajta palackokat. Ha már környezetvédelem.”

„Ettől persze rosszabbul fog zárni és könnyebb lesz egy erőteljesebb csavarintással megszakítani a menetet.”

„Zavar, hogy nem lehet egy jóízűt tekerni rajta, és folyton az az érzésem, hogy nem zártam rá eléggé.
De ez megszokható.
Ennél sokkal jobban zavar, hogy ha a másfél literes palackból akarok egy kézzel önteni, megbillentve nem bírja el a saját (ill. a benne lévő lé) súlyát és hirtelen megtörik, én meg locsolok szerteszét.”

Mások örülnek neki:

„Én örülök a kisebb kupakoknak, minden csökkenés jó, a kis változást is becsülni kell. Az, hogy erre a termékdíj (lehet), a pr (valószínú) vagy ténylegesen a környezetért érzett felelősség (hát peeeeeeeersze, én is ezt mondanám) vitte rá a cégeket, igazából nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy ettől esetleg kényelmetlenebb lett a használatuk.”

„Ha emiatt kevesebb fogy belőle, az már önmagában tiszta haszon. Az ásványvizek több, mint fele semmi extra, csak szénsavas csapvíz.”

Hol az igazság? Jó-e az – történjék bármilyen céllal – ha valami kisebb lesz, ezért kevésbé terheli a környezetet, de kisebbítésének folyományaként kényelmetlenebb használni? Melyik cél az érték? A kényelem mindenáron, vagy a környezetvédelem? Lehet-e priorizálni a célok között, főleg ha számít az, hogy ki tudjuk-e énekelni az emberek zsebéből a pénzt? Eljutottunk-e már odáig, hogy a környezetvédelemnek fontosabbnak KELL lennie az emberi kényelemnél? Vagy tényleg csak a kényelmünk számít, és csak ezért vagyunk hajlandóak fizetni?