Hirtelen ötlettől vezérelve én, az ateista, elmentem a Gellért-hegyi Sziklatemplomba misére. Ez volt életem második miséje, az elsőt még maga II. János Pál celebrálta Esztergomban, amikor Magyarországon járt (ha egy ateista elmegy misére, adja meg a módját).

Természetesen a mostani prédikációt összhangba tudtam hozni nem csak az életemmel, de a leannel is (talán mert a kettő ugyanaz :).

Pál apostol egyik leveléből kiindulva a küldetésről volt szó. A pap azzal kezdte, hogy akik a munkahelyükön karrierre vágynak, karriert építenek, csak azt a kérdést teszik fel maguknak: Mi lesz velem? míg akiknek karrier helyett küldetésük van, azok azt kérdezik: Hogyan lehetek hasznára másoknak?

Vajon hogyan tudjuk ezt a két kérdést beilleszteni a lean szemléletbe?

A lean szemlélet szerint az első a vevő (bár ezzel én nem mindig értek egyet), ennek fényében, akinek csak az a kérdés zeng a fülében, hogy "Mi lesz velem?", vajmi keveset fog foglalkozni a vevővel, hiszen csak az érdekli, hogy amit éppen tesz - bármi legyen is az - hasznára van-e a karrierjének, vagy nincs. Míg aki a "Hogyan lehetek hasznára másoknak?" kérdést hallja, sokkal közelebb áll ahhoz, hogy a vevő érdekeit is figyelembe vegye - még ha a karrierjének árt is vele (igen, van olyan, hogy a vevőnek segítünk, de közben a karrierünket elássuk).

Karrieristákból nem lesz soha lean szemléletű vezető, Isten is megmondta. A te füledben melyik kérdés hallatszik?