Tudjátok, a cégek siránkozását hallgatni, hogy nincs elég szakember se Magyarországon, se globálisan, elég unalmas már. Nem azért, mert túl sokszor olvashatunk róla, és így már nem éri el az ingerküszöböt, hanem mert...

...egyrészt ezek a cégek elvárják, hogy az emberek agyatlanul megvegyenek mindent, amit eléjük raknak. Erre kondicionálják őket a reklámokkal a tévében, interneten, közterületen. Mert megérdemled! Mert ez neked jár! Mert enélkül nem vagy senki és semmi! Mert aki nem vásárol, annyit is ér! Mert a könnyű, csillogó, csodaszép élet az egyetlen elfogadható alternatíva! Légy boldog! Légy trendi! Csillogj! Ragyogj! Élj könnyedén! Csak ne végy a lelkedre semmit! Főleg felelősséget ne! Sose törődj a holnappal! Csak MA hatalmas akciók! Vásárolj! Ne gondolkozz, vedd meg MOST!

Másrészt ott vannak a hírek azokról, akiknek "bejött az élet". Akik ragyognak, csillognak, élnek és legfőképp: vásárolnak. A híres emberek, a celebek: a Kardashian-klántól Berki Krisztiánig. Vagy legalább úgy tűnik, mintha ragyognának, csillognának, és végre élnének: a valóságshow-hősök, az énekverseny-nyertesek. Felelősség: nulla; munka: egy kevés, talán; költekezés, vagy úgy-csinálunk-mintha-költekeznénk: reggeltől-estig. Ezt propagálják az esti főműsoridőben adott showműsorok is: tehetségkutatók, valóságsók, ahol elég verbálisan inzultálni a másikat (magyarul ordítani), vagy megenni néhány pókot, hogy máris nyerjünk. Egy-egy ilyen műsorra sokezren jelentkeznek, és még többen nézik és költik a pénzüket szavazásra.

Nem beszélve a minket körülvevő kényelemről: okostelefon, okostévé, okosóra, okoshűtőgép, már minden okos, csak mi butulunk. Gondolkodni már nem kell, majd az okoshűtő megmondja, mit kell venni vacsorára, sőt, meg is rendeli. Tudni sem kell semmit, hiszen ott a Google!

Mindezt látva ugyan ki az ördög akar egy laboratóriumban eltemetve vegyészkedni? Programozni éjjel-nappal? Felelősséget vállalni egy atomerőmű felépítéséért? Ne adj isten bányában dolgozni, ágytálat cserélni, diákok fejébe verni az egyszeregyet? Földet túrni? Ez nem könnyű élet! Ez nem csillog! Itt nem gondolkodik helyettünk a hűtőgép! De ha már nem lehetünk mind celebek, akkor is inkább a kisebb ellenállás irányába mozdulunk: tanulni? ugyan. Az fárasztó. Nekünk viszont mindenképpen könnyű, kényelmes élet kell, mert azt várják el tőlünk, hogy ezt akarjuk. No meg ugye: mennyit is keres egy orvos? Annyit, mint egy jobb takarítónő? Akkor minek tanuljak? A könnyű élethez a pénz elengedhetetlen, de sebaj, van hitel! Csak vásárolni legyen miből, akkor nagy baj már nem lehet, a reklámok is megmondták.

Kedves cégek! Az úgy nem megy, hogy egyik oldalon elhülyítjük az embereket azért, hogy nekünk minél nagyobb profitunk legyen, a másik oldalon pedig siránkozunk, hogy az elhülyített emberek között lassan egy sincs, aki meg tud tervezni egy hidat.

Mert a hídépítéshez gondolkodni is kell ám! Ahhoz nem elég ordítani, vagy hajnaltól sorba állni egy dizájnerruháért. Aki viszont gondolkodik, az nem biztos, hogy bedől a könnyű, csillogó életre csábító reklámoknak és híreknek!

Tessék eldönteni, mit akarunk: vásárló, de hülye embereket, vagy okos, de nem vásárló embereket. Ha pedig döntöttünk, hogy melyik csapatot akarjuk, akkor ne sírjunk, hogy a másikból nincs egy darab se, mert már unalmas!