Agatha Christie, a lean gondolkodó

Agatha Christie és a lean? Hogy kerül a csizma az asztalra?

Éppen most olvasom Christinek az Életem című önéletírását, és ez áll benne:

"Mindig furcsának találtam azt a vélekedést, hogy a munkában van valami elismerésre méltó, valamiféle méltóság. Mert miért lenne? Az őskorban az ember elment vadászni, ne ne haljon éhen; később ugyanezen okból mindenféle veteményekkel vesződött, szántott, vetett aratott. Manapság jó korán felkel, hogy elérje a nyolc tizenötös vonatot, majd egész nap egy irodában ül, de még mindig ugyanazon okból: hogy legyen mit ennie, meg legyen fedél a feje fölött - és ha ügyes és szerencsés, akkor kicsivel többet is elér: egy kis kényelmet, egy kis szórakozást... A munka egyszerűen csak gazdasági szükségszerűség, miért lenne tehát elismerésre méltó? A régimódi bölcsesség szerint az ördög a tétlenkedőket gonoszságra bujtogatja. Valószínűleg a kis Georgie Stephenson is az édes semmittevést élvezte, amikor észrevette, hogy a gőz emelgeti anyja teáskannájának a tetejét, és mivel éppen semmi más dolga nem akadt, elmélyülten elgondolkodott a jelenségen... Nem hiszem, hogy a szükség lenne a találmányok szülőanyja. Szerintem a feltalálói ötletek közvetlen módon a tétlenségből, a semmittevésből születnek, talán még a lustaságból is. Megspórolni a felesleges erőfeszítéseket: ebben áll a nagy titok - ez sarkallt bennünket a kovakövek pattintgatásától a mosógép bekapcsolásának lehetőségéig a sok százezer éves úton."

Szerintem is a lean éppen erről szól: megspórolni a felesleges erőfeszítéseket. Minek hurcibáljuk az alkatrészeket át a gyáron egyik munkaállomástól a másikig, ha egymás mellé is tehetjük azokat a munkaállomásokat? Sajnos, manapság ezt a rémesen egyszerű elvet kicserélték a "megspórolni a felesleges költségeket" elvre, amit úgy kell érteni, dobjunk ki mindent, ami pénzbe kerül, elsősorban az emberi munkaerőt - és majd akkor leanek leszünk.

Jó lenne visszatérni a lean Agatha Chirstie-i értelmezéséhez!