Egymásnak estek a tolnai halottszállítók, szól a kicsit morbid hír arról, hogy Tolna megyében kicsit sok lett mára a halottszállító cég, ezért igencsak egymás alá licitálnak, főleg, amikor közbeszerezési eljárásról van szó, és jó kis üzletet lehet megcsípni. Mi ebben az érdekes, gondolhatjátok, ez minden ilyen esetben így van. Csakhogy most az történt, hogy a nagy egymás alá licitálásban annyira levitték az árakat, hogy a fele csapatot kizárták, és egy olyan cég nyert, ami a jelenlegi ár duplájáért vállal halottszállítást. No, ebben megint mi az érdekes. :)

Olvasva a cikket, eljutunk egy olyan részhez, ahol az egyik cég vezetője nyilatkozik. És azt mondja, hogy őket is kizárták a túl alacsonynak ítélt ár miatt, pedig az magasabb volt annál, mint amivel 2 évvel ezelőtt nyertek. Szerinte az alacsonyabb ár sok mindenből adódhat, pl. a költségek lefaragásából (kevesebbet fogyasztó autó, kevesebb munkaerőköltség, stb.), kis túlzással mondhatjuk, hogy a folyamataikban lévő veszteségek lefaragásából. Azért kis túlzással, mert nem hiszem, hogy a nevezett cég - tudatosan - használná a lean technikákat.

A lényeg azonban ott van, hogy amikor egy cég benyújt egy ajánlatot bármilyen árra, a megbízó tulajdonképpen valóban nem tudhatja, hogy a jelentkező miért tud olyan alacsony árat kérni? Feketén alkalmazza a dolgozókat vagy "leanezik"? Túlságosan hozzá vagyunk szokva a pazarláshoz, a folyamatainkba beépített veszteségekhez, egészen természetesnek vesszük őket, és ha valaki ezeket kiveszi a folyamatból és ezáltal alacsonyabb árat tud kínálni, az rögtön gyanús lesz és kizárjuk az ajánlatukat, mint lehetetlenséget. Bezzeg aki dupla árat kér, vagy még többet! Az igen, azzal minden rendben van, hiszen mindenki tudja, hogy a költségek csak nőnek, nőnek, és semmit nem tudunk tenni ellenük...