Mindig ugyanaz

A Boltban, Ahova Járok sok érdekes dolog történik. De sajnos mindig ugyanazok. Mintha a vezetőség sosem tanulna a hibákból, újra és újra elkövetik őket.

A pénztárban az alábbi sztori esett meg. Vevő a Bolt belső játékának kuponjával fizetne. A pénztároskislány még új, ezért átkiabál a szomszéd pénztárba Annamarinak, hogy mit kell csinálni. Annamari elmondja. A dolog mégsem működik, ezért Annamari átjön hozzánk és úgy mutatja a teendőket. Még ekkor sem sikerül a kuponnal való fizetés, ezért fel kell hívni a főnököt. Főnök nem veszi fel, várunk. Főnök végre felveszi, és kiderül, hogy amit Annamari mondott az jó volt, csak még egy gombot meg kell nyomni a pénztárgépen. Hurrá. Ezután már csak azt kellett megvárni, amíg a kislány leszámolja a matricákat, amik a vevőnek járnak, mert a nagy várásban erre nem jutott idő, majd elnézést kér a vevőtől, és elmondja neki, hogy ő még új, és nem ültettek mellé senkit, aki ezt a rengetegféle kupont elmagyarázta volna.

Ez egy klasszikus történet, hol itt a vezetőség hibája, pláne visszatérően?

Először is, azt értem, hogy diákokat alkalmaznak pénztárosnak, mert az olcsóbb, mint a "normál" munkaerő. (Mondjuk én ezt így tiltanám, mert a diáknak nem az a dolga, hogy a "felnőttek" elől elvegye a munkahelyet, hanem csak kisegítőnek kellene alkalmazni, de ha 10 pénztárból 7-ben diák ül, az nem kisegítés), de azt már nem értem, hogy miért vannak mindig más diákok, ahányszor csak megyek a Boltba? Mi a baj velük (vagy mi a baj a Bolttal), miért cserélődnek hétről-hétre?

Másodszor, az olyan kijelentést, hogy "nem ültettek mellém senkit, hogy betanítson", főleg nem értem. Hogyan lehet egy olyan fontos helyre, mint a pénztár beültetni valakit betanítás nélkül, különösen akkor, ha nem csak pénzt kell kezelni, hanem "ezerféle" kupont.

Itt el is érkeztünk az utolsó, harmadik ponthoz. A betanítás mellett szükség lenne egy a pénztáraknál elhelyezett folyamatleírásra is, amiben lépésről lépésre leírnák a pénztárosnak, hogy melyik kuponnál mit kell nyomni, beütni, lehúzni. A kuponok kezelésének a problémája ugyanis nem egyedi. Nem értem, hogy legalább ennyit miért nem tesz meg a vezetőség a vevők (és talán a pénztárosok) kedvéért?

És akkor még a valóban állandóan visszatérő problémát, a rengetegféle péksüti fel-nem-ismerhetőségét nem is említettem...

Talán az a baj, hogy ezek a problémák nem jutnak el a vezetőséghez, mert még én sem írok be ezek miatt a panaszkönyvbe?