Jó ez így

Túl sokat járok boltba, az a baj. Mert ha kevesebbet járnék, kevesebbet bosszankodnék, igaz, akkor Kellér Dezső is ritkábban jutna az eszembe.

Még hétfőn például az történt, hogy lemértem két almát, a gép ki is adta a vonalkódot. Csakhogy a vonalkódos papíron alig látszott valami. Szóltam az ott éppen rakodó boltosnak, hogy ki kellene cserélni a papírt vagy a festéket a gépben. Ó, nem azokkal van baj! De amúgy ez a papír jó, mert látszanak a számok a vonalkód alatt! És pakolt tovább. Nekem ebben a pillanatban nem más, mint a felejthetetlen Kellér Dezső jutott eszembe, ugyanis neki volt egy olyan konferansza, amiben azt ecseteli, hogy az eladók szinte vidáman mondják bele a képünkbe, hogy "nincs!" Ez a boltos is igen vidám hangon közölte velem, hogy nem a papír és a festék a rossz (bár az nem derült ki, hogy mi). No, hát ha jó így is, akkor nincs mit tenni, mentem tovább a kenyerekhez.

Ott is éppen pakolták ki a teljesen üres polcokra az előrecsomagolt kenyereket két hatalmas oszlopról. Az oszlopokban voltak ládákban felhalmozva a kenyerek. Graham kenyér még nem volt kirakva, ezért megkérdeztem ezt a boltost is, hogy tessék mondani, Graham kenyeret is ki tetszik majd pakolni? Biztosan lesz a ládákban előbb-utóbb, jött az egzakt válasz. De nem könnyű az oszlopokat szétszedni, folytatta. Gondolom, ezzel arra akart utalni, hogy nem fogja külön az én kedvemért megnézni a ládákat. Még megvártam két újabb láda kipakolását, de nem nyertem, így innen is tovább ballagtam. Elérvén a pénztárhoz, a pénztáros almáim vonalkódját látva csak annyit mondott: Ezt nem hiszem el! Én mentegetőztem, hogy én szóltam az ottani boltosnak, hogy nem jó ez így, de azt mondta, hogy jó, mert még el lehet olvasni a számokat. Hát persze, replikázott a pénztáros, mert nem nekik kell kézzel beütögetni a számokat a pénztárgépbe, ráadásul péntek óta, mert már akkor rossz volt. Nagyokat bólogattunk ezután. De hogy a pénztárosnő jelezte-e a problémát a főnökei felé, azt már nem tudom... Hát szóval így jártam már megint, de az én hibám, mert ha nem hajnali nyolckor járnék vásárolni, akkor talán kenyér is lenne már és használható vonalkód is.

Vigasztalásul nézzétek meg Kellér Dezső hivatkozott konferanszát. Valamikor a 60-as, 70-es években készülhetett, és - mily meglepő - minden szava igaz ma is. Lehet, hogy a világunk mégsem rohan annyira? :)