Mert nagyobb a szemünk, mint a szánk!

Az utóbbi másfél hónapban, amikor az időm engedi, a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnél önkénteskedek. Az irodai munkában segítek nekik, az élelmiszer-adományok elszámolásában. Az Élelmiszerbank azzal foglalkozik, hogy élelmiszert "mentsen", és azt karitatív szervezeteken keresztül eljutassa a rászorulóknak. Mit jelent az, hogy élelmiszer-mentés? Dióhéjban annyit, hogy a programhoz csatlakozó boltokból elhozzák a közeli lejáratú termékeket, vagy a nap végén pl. a megmaradt pékárut, és azt még aznap vagy másnap szétosztják, így nem megy kárba. De arra is van lehetőség, hogy élelmiszeripari cégekkel leszerződve, a cégek gyáraiból kerülnek az Élelmiszerbankba a "hibás" termékek. Hibáson itt azt kell érteni, hogy pl. nem megfelelő a töltősúly (mondjuk 1 literes ásványvíz 8 dl-esre sikerült), vagy behorpadt a konzervdoboz oldala. Tehát magának az élelmiszernek nincs semmi baja, de kereskedelmi forgalomba nem kerülhet.

Az Élelmiszerbank tevékenységének ez a két ága elképesztően sikeres. Tonnaszám mentik az élelmiszert, akár a boltokból, akár a gyárakból, több mint 200 karitatív szervezettel vannak kapcsolatban, akik osztják az élelmiszert napi szinten. Ezekről az osztásokról minden esetben komoly dokumentációt kell készíteni: hol, mikor, ki osztott (szervezet és a kiosztó konkrét neve és elérhetősége), szerepelnie kell a rászorulók névsorának, címének és az átvételt igazoló aláírásnak valamint, hogy mit kapott az illető. Csatolni kell az adományhoz tartozó szállítólevelet is, valamint az osztásokról fotót kell készíteniük és azt szintén el kell küldeni az Élelmiszerbanknak. Irtózatos mennyiségű papír és adat ez így. Maga az Élelmiszerbank egy nonprofit szervezet, ezért az adatok ellenőrzését önkéntesek végzik, köztük én. A feladatunk, hogy a postán érkező elszámolásokat (naponta akár több tucat), egyenként ellenőrizzük, hogy hiánytalanok-e (meg van-e minden aláírás, pecsét, stb.), és hogy számszakilag rendben vannak-e (ha a szállítólevélen az szerepel, hogy a boltból elvittek 50 kg kenyeret, akkor a kiosztási listán is 50 kg kenyérnek kell szerepelnie.) Ha eltérés van, beszélni kell a kiosztó szervezettel és hiánypótlást, javítást kérni. Van olyan elszámolás, ami csak 1-2 lap, de vannak 50-60 oldalasak is. Monoton munka, de hasznos, hiszen az élelmiszerek így nem végzik a kukában, és a rászorulók is ennivalóhoz jutnak. Márpedig rászorulóból van éppen elég. Egyedülállók, családok, hajléktalanok, öregek, értelmi fogyatékosok, kisebbségiek, gyerekek neveinek százai sorakoznak a papírokon, és mosolyognak a fotókon a fél kiló kenyér fölött.

Természetesen mint lean menedzsmenttel foglalkozó, elgondolkodtam azon, hogy jól van-e ez így. Egyrészről persze igen, hiszen mint írtam, az élelmiszer nem megy kárba, és a rászorulók is ételhez jutnak. Csakhogy ott az érem másik oldala: honnan van ez a sok felesleges élelmiszer? Hát onnan, hogy nagyobb a szemünk, mint a szánk! A cégek azért gyártanak annyi élelmiszert, amit aztán elfogyasztani sem bírunk, mert mi megkívánjuk, akár a reklámok, akár bármi más hatására (te is vásároltál már 3 napos hétvégére egy regimentre is elég kaját, aminek a felét kidobtad?). Az még tulajdonképpen a jobbik eset, ha a polcon marad a felesleg, mert csak azt lehet szétosztani. Sokszor jön az Élelmiszerbankba telefon, hogy elromlott a telefonáló hűtője, tele hússal, amit felajánlana, de az ilyen élelmiszert nem fogadhatjuk el, élelmiszerbiztonsági okokból. A minap olvan telefont kaptunk, hogy egy jobb környéken lévő iskolában folyton marad az uzsonnából és az ebédből, mit tudnának vele tenni, felajánlhatják-e?

A világ még messze van attól, hogy csak annyit termeljen, ami tényleg elfogy, ugyanakkor jusson mindenkinek ennivaló. Igen, ebben hibásak a reklámok, hibás az a szemlélet, hogy "bármi az enyém lehet, amit megkívánok, mert megérdemlem". Hibás minden, ami a pazarlást dicsőíti, vagy akár csak elnézi, mondván, a pénzén ki-ki azt vesz, amit akar, hiszen megkereste, és kinek mi köze van hozzá, ha egy fél disznót a kukába dob? Van közünk hozzá! Az ennivaló nem játék, az ennivaló nem egy vacak telefon, ami nélkül lehet élni. Az ennivaló létszükséglet.

Az még csak félig lean, ha a bolt jelzi a gyárnak, hogy kér még 500 doboz konzervet, és a gyár just in time módon 500 konzervet gyárt és szállít le a boltnak, ha az 500-ból akár csak 1 a polcon marad és lejár. A leannek ki kell lépnie a gyárkapun kívülre is, és nem csak a gyár saját beszállítói felé. Nekünk, magánembereknek is lean szemléletűnek kell lennünk!

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a "hibás" élelmiszer, a horpadt doboz miatt eladhatatlan konzerv igazi "first world problem", és véleményem szerint az emberiség egyik szégyene.

Hát ezért őrülten sikeres a Magyar Élelmiszerbank - mert mi pazarlunk. Ha nem pazarolnánk, nem lenne létjogosultsága a szervezetnek. És csak reménykedni tudok benne, hogy ha eljön az az idő, amikor már a "first world" nem pazarol, akkor az egyben azt is jelenti, hogy minden ember ennivalóhoz jut - és nem könyöradományok formájában. Akkor jön majd csak el a lean kánaán.

De ez az idő még messze van, de minden nap tehetsz érte, hogy egyre közelebb legyen! Addig is: jelentkezz te is önkéntesnek az Élelmiszerbankba! Más jellegű munkára is lehetőség van, (akár fizikaira is a raktárban, vagy pr, marketing stb. jellegűre). Karitatív szervezet vagy? Élelmiszerüzemed van? Csatlakozz a programhoz te is! Ezen az oldalon minden infót megtaláltok a jelentkezés módjáról!

Ha pedig osztod a nézeteim a leanről, és szeretnéd a céged folyamatait fejleszteni, dolgozz velem!