Asimov jövője itt van a kertek alatt

Egy cikket olvasok a Trade magazin 2014. július-augusztusi számában. A cikk címe az, hogy Hölgyeké az elsőbbség, és arról szól, hogy a jóléti társadalmak elnőiesednek. (Mintha ez baj lenne.)

De nem erről akarok írni, hanem egy gondolat ragadott meg belőle, ami egyébként már bennem is régóta motoszkál. Kjell Nordstrom azt mondja, hogy egyre értéktelenebbé válik, ami tanulható, leírható, elmondható, viszont felerősödik a megfoghatatlan, a meg- és ráérzés, az intuíció szerepe. Igaz, Nordstrom ezt a marketing jövőjéről írja. De ne legyenek illúzióink. Ennek vannak jelei már most is, és nem csak a marketing területén.

Úgy érzem, a szaktudás egyre inkább leértékelődik. Amikor a vevő többet tud a termékről, mint az eladó; amikor a burkolók úgy rakják le a térkövet, hogy 2 hónap múlva lehet ismét felszedni; amikor a szerelőszaki sokezerért megjavít valamit, hogy 10 nap múlva újra rossz legyen, vagy vegyük a fukusimai kárelhárítás helyzetét, és a sort lehet még folytatni.

Elképzelem a világot, amiben az atomerőműveket intuitíven irányítjuk, a burkoló csak megérzi, hogy hogyan kellene lerakni a járólapot, a gázszerelő pedig ráérez a szivárgás helyére, nem beszélve a fogorvosról, aki megfoghatatlan módon húzza majd ki a fogamat.

Ugye érzitek, mire akarok kilyukadni? :)

Asimov műveiben (pl. az Alapítvány-sorozatban) előjön, hogy a társadalmak összeomlásakor az emberek például azért térnek át a szénnel, fával való fűtésre, mert "elfelejtik" hogyan kell működtetni az atomerőműveket. Ez volt a legnehezebben megérthető és elképzelhető szituáció a számomra. Hiszen hát hogyan lehet elfelejteni egy atomerőmű működtetését? Le van írva, folyamatosan képzik a szakembereket, stb.

Hát valószínűleg így: a tudás elértéktelenedik, és felerősödik az intuíció, a megfoghatatlan, a meg- és ráérzés szerepe. Magyarul: jódolgunkban már egyre lustábbak vagyunk tanulni.

Viszont ettől még fűteni továbbra is kell.