Móka és kacagás
Ha még menne a Miért szeretem? sorozatom, akkor augusztushoz beírhatnám, hogy azért szeretem az augusztust, mert a végén mindig akad röhögni való. Most például, hasonlóan a tavalyi évhez, ezen lehet jókat derülni.
Igen, minden évben ugyanaz a probléma. Évről évre. Emlékszem, még a mi időnkben is voltak itt-ott fennakadások. De ami mostanában megy - különösen csökkenő gyerekszám mellett!!! - azon tényleg csak nevetni lehet.
Mert milyen is ez a tankönyvellátási folyamat?
- Tízévente egyszer van? Nem.
- Derült égből villámcsapásként éri a döntéshozókat, hogy jé, szeptemberben megint kezdődik az iskola? Nem. Vagyis igen. :)
- Derült égből villámcsapásként éri a döntéshozókat, hogy jé, az iskolakezdéshez könyv is kellene? Nem. Vagyis igen. :)
- A könyveket meg is kellene írni, ha már úgy döntöttünk, hogy évente másik kell? Igen. Vagyis nem. :)
- A nyomdának is van átfutási ideje? Van. Vagyis nincs. :)
- Be is kell csomagolni a könyveket? Igen. Vagyis nem. :)
Viszont lássuk meg a jó oldalát is: van munkájuk a közmunkásoknak, és sokkal olcsóbbak, mint egy profi csomagolócég. Vagy nem. :)
És legalább addig se kell tanulni, amíg nincs könyv! Vagy igen?