Zooey blogján azt írtam egy kommentben, hogy az is lehet értékteremtő idő, amikor reggel munkába megyünk, még ha veszteségnek látszik is. Én gyalog járok be, 30 perc sétára van, és ekkor szoktam a blogbejegyzéseimet megtervezni, átgondolni, néha anyagot gyűjteni - persze csak gondolatban. Nemrég viszont valóságosan sikerült anyagot gyűjtenem, amikor békés ballagásomat a Mohai úton egy autós házaspár akasztotta meg, akik útbaigazítást kértek, imígyen:

Férfi: Jó napot, a Bercsényi utcát keressük...
Nő: Nem Bercsényi, Berzsenyi!
Én: Hát, az nem mindegy, hogy Bercsényi vagy Berzsenyi. Előbbi az Allee mellett van, az utóbbit most így hirtelen nem tudom.*
Férfi: Szerintem Bercsényi, nem? - néz a nőre.
Nő: Berzsenyi!
Férfi: Mindegy, lényeg, hogy a Budafoki útnál van.
Nő: Nem a Budafokinál, hanem a Kelenföldi utcánál!
Én: Szerintem akkor Bercsényi lesz, mert az közel van a Budafokihoz, bár nem pont ott. Kelenföldi utcát viszont egyáltalán nem ismerek, csak Kelenföldi utat, az az Etele térnél van. Pont ellenkező irány.
Nő, tanácstalanul, a férfinak címezve: Szerintem a Kelenföldi utcához kell mennünk.
Férfi, bosszankodva: Jó, én már nem tudom. Mindegy, köszönjük a felvilágosítást!
Én: Nincs mit.

A pár tova el. Kíváncsi vagyok, odaértek-e. Hogy hova? Bárhova. :)

Seneca mondása szerint semmilyen szél nem kedvező annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

* Megnéztem a térképen, a Berzsenyi utca a Keleti pályaudvarnál van, és van egy Berzsenyi Dániel utca Óbudán is.