Nem vagy alkalmas semmire! De teszel ellene valamit?

Azt mondja ez a cikk, hogy a legújabb PISA-felmérés szerint egyre gyatrább a magyar diákok felkészültsége matekból, természettudományokból, szövegértésből és kreatív problémamegoldásból is. A felmérés egyik elemzője, Csapó Benő egyenesen azt mondja, hogy „A felmérések alapján a magyar gyerekek harmada annyira rossz teljesítményt nyújt, hogy ezzel gyakorlatilag kizárják magukat a munkaerőpiacról, mert nem rendelkeznek azokkal a minimális képességekkel sem, amelyek alkalmassá tennék őket bármilyen, a betanított segédmunkánál bonyolultabb feladat elvégzésére”.

Mit lehet erre mondani? Vajon az a bizonyos harmad, akiről Csapó beszél, tudja, hogy őróla van szó, vagy azt hiszi, hogy ő a kétharmadhoz tartozik? Ha tudja, mit tesz az ellen, hogy amikor majd felnő, ne csak betanított segédmunkára legyen képes?

Ha semmit, és nem lesz elég betanított segédmunka, mi fog történni ezekkel az emberekkel? Mennek közmunkára? Segélyből élnek? Ki fogja azt finanszírozni? Kire fognak mutogatni majd ezek az emberek, ki lesz az oka annak, hogy ők nem kapnak munkát?

Ha találnak is munkát, fognak tudni jobbító ötleteket beadni a munkahelyen, tekintve, hogy kreatív problémamegoldásban sem jeleskednek? Be lehet majd vezetni az ő munkahelyeiken a leant?

Lenne még kérdésem, de ha ezekre tudnánk a választ, akkor már boldog lennék...

Persze a hibás már meg van. A másik párt oktatáspolitikája. Meg az, hogy lexikális tudást csepegtetünk a diák fejébe a képességek fejlesztése helyett. Érdekesnek tartom, hogy a felmérések szerint a 70-es, 80-as években elég jó helyen voltunk a fenti területek tekintetében, pedig akkoriban sem helyeztek nagy hangsúlyt a képességekre; legalábbis amennyire vissza tudok emlékezni, a dolgozatokban mindig csak évszámokat kérdeztek, de sosem azt, hogy mit gondolok arról, ami az évszámok mögött van. :) Szerintem éppen az a baj, hogy nem csepegtetnek elég lexikális tudást a gyerekek fejébe, és amit belecsepegtetnek, annak a kevés cseppnek a bent maradását sem követelik meg. A képességekkel mire sem mész, ha nincs mögötte a Tudás. Viszont az valóban igaz, ha se képesség nincs, se tudás, akkor biztosan nem megyünk semmire sem. Ez a helyzet van most.

A legfurcsábbnak pedig azt tartom, hogy a szülők sem követelnek a gyerekeiktől semmit, még azt sem, hogy legalább a cikkben jelzett legalsó harmadból másszanak ki. Igen, a gyerek másszon ki! Nem a tanárnak kell kimásznia, mert nem ő van az alsó harmadban. A gyereknek kell kimásznia, méghozzá tanulással. Tudod, a tanulás az, amikor fogod a könyvet, leülsz a sarokba és tanulsz, függetlenül attól, hogy milyen színű az aktuális miniszterelnök. :) Vajon miért hiszik azt a szülők, hogy nulla tanulás mellett a gyerekük majd vinni fogja valamire? Vajon a szülők kiket fognak hibáztatni, ha a gyerekük még 40 éves korában is otthon fog lakni munkanélküliként, és még egy olvasói levelet sem fog tudni helyesírási és fogalmazási hibáktól mentesen megírni a Munkahelyi Terror blogba?