Ez a kérdés motoszkált a fejemben a tegnap esti Pálferi-előadás alatt. Nem kell aggódni, nem mentek az agyamra Feri atya intelmei. :)

A dolog úgy kezdődött, hogy Pálferi megnyerte a Prima Primissima-díj közönségdíját (Gratulálunk!) és természetesen elhozta megmutatni. De nem csak úgy felmutatta, mint a véres kardot, hanem körbeadta a nézőtéren azzal, hogy egyrészt legyen rajta minél több ujjlenyomat :), másrészt szerinte az előadásának a hossza (1 óra 15 perc) bőven elég lesz arra, hogy mindenki kézbe vegye. Itt én már éreztem, hogy baj lesz ebből. :)

Lett is. Az előadás végére  írd és mondd: a 6. sorig jutott a trófea. A terem legalább 14-15 soros (nem emlékszem pontosan), de a honlap szerint csak a földszint (!) befogadóképessége 500 fő. Az első sorokban szerintem olyan 30 fő ülhet soronként, így az első 6 sorban plusz (mivel Feri előadásai mindig zsúfoltak), a színpadon is ül egy sornyi, azaz 30 ember, és Feri velük kezdte a körbeadást, kb. legfeljebb 210 emberhez juthatott el a képen is látható szobor.

Számoljunk egy kicsit.

Az előadás 1 óra 15 perce az annyi mint 4500 másodperc. Osztva 530 fővel a szükséges taktidő 8,4 másodperc.

Mivel ugye volt bevezető is, ezért az előadást vehetjük 1 óra 5 percnek, azaz 3900 másodpercnek, így a taktidő máris 7,3 másodpercre csökken. Ennyi időt rászánva, elméletben a földszinten ülők mindegyikéhez eljuthatott volna a díj.

Ehhez képest, mint mondtam, csak az első 6 sor, plusz a színpadon ülők látták a szobrot, vagyis az átlagos ciklusidő 3900 másodpercre és 180+30 főre 18,5 másodperc.volt. Vagyis átlagosan ennyi ideig nézegette mindenki a szobrot, miközben már akkor rá-rá pillantott, amikor még csak a szomszédjánál volt. Persze volt, aki 2 másodperc alatt továbbpasszolta, de azt hiszem, a rekordot a két sorral éppen előttem ülő nő tartotta, aki pontosan 56 másodpercig vizsgálta, bár nem tudom, mi néznivaló volt rajta, mert maga a szobor elég letisztult vonalvezetésű.

Mi lehetett a gyökéroka annak, hogy a szobor nem jutott el mindenkihez?

Nem kérem azt, hogy az emberek fejből tudjanak leanül taktidőt számolni. :) De pusztán a rendelkezésre álló idő, a terem nagysága és Feri határozott kérése, hogy mindenkihez eljusson a szobor, elgondolkodtathatta volna őket arról, hogy kb. mennyi ideig is kellene egy-egy embernél lennie a díjnak. Nem 56 másodpercig, az biztos.

Sok ember lefényképezte a szobrot. Természetesen úgy, hogy miután hozzákerült, csak akkor vette elő a telefonját, hogy fotózhasson vele. Mindenki megforgatta elölről hátra, hátulról előre, a talpát nézegették, kipróbálták szúr-e a nyílra hasonlító izé, amit a szoboralak tart a kezében, gondosan elolvasták a feliratot, latolgatták a súlyát, és ha merték volna, talán meg is harapdálják, hogy megtudják, valódi aranyból van-e. :) Egyszóval egy cseppet sem voltak tekintettel arra, hogy még hány ember vár arra, hogy szintén kézbe vegye. Azt hiszem, Pálferi ezt hívná elégtelen önkontroll és önfegyelem vagy "addig nézegetem ameddig akarom, mert megtehetem" sémának. :)

Szerencsére megígérte, hogy elhozza a következő alkalomra is, és a 7. sortól kezdjük a körbeadást.

Megjegyzem, nekem mázlim volt, az 5. sorban ültem. :)

A kép innen van.