Senki nem látta az egészet egyben

Hajdanában egy autóipari beszállítónál dolgoztam, többféle munkakörben. Az egyikben kb. 2 és fél évet "húztam le", a munkakört úgy hívták, hogy idegenáru-ellenőr (máshol bejövő áru ellenőrnek is hívják). Ez egy minőségbiztosítási munka, a céghez beérkező alkatrészeket, segédanyagokat, alapanyagokat kell hol tételesen, hol csak szúrópróbaszerűen ellenőrizni, valamint nálunk feladat volt még az egész raktárnak a minőségügyi szempontú rendben tartása, a FIFO betartatása és a selejtraktár kezelése is, beleértve ez utóbbinak az adminisztrációját is a fizikai anyagmozgatással együtt, és természetesen a bejövő áruban észlelt problémákat is dokumentálni kellett.

Értelemszerűen ennek a munkakörnek a helye a raktárban volt. Nálunk a beszállítási és a kiszállítási folyamatok felépítése nem volt túl bonyolult: jött a kamion a cuccal, azt lepakolták, majd felrakták rá a készárut és viszlát. Amíg a készárut pakolták, az idegenáru-átvevő már meózta a beérkezett árukat, így a kiszállítás végén el lehetett kezdeni a beérkezett árut bevételezni. Ezen kívül minden, a raktárhoz tartozó iroda a raktár egyik sarkában volt kialakítva, és nem a többi iroda mellett, amik az üzem túlsó végén voltak.

Talán ezért is volt, hogy nem volt olyan raktáros, raktár-adminisztrátor, raktárvezető ill. idegenáru-átvevő, aki ne tudta volna, hogy mely napokon és mely napszakokban van beszállítás és egyben kiszállítás. Hiszen mindannyian egész nap ott nyüzsögtünk a raktárban, és a nagy kamionok jövés-menését nehéz is lett volna nem észrevenni. :)

Ezért furcsa nekem, amiről ebben a cikkben olvastam, hogy (félkövér és aláhúzott kiemelés tőlem):

"néhány éve egy nagy autóipari beszállítónál azzal a problémával szembesültek, hogy erősen szóródott a naponta beérkező kamionok száma. Két fő beszállítási nap volt, hétfő és szerda, a többi napon nagyságrendekkel kisebb volt a beszállítás mértéke. Ez a logisztikai egységnél azért jelentett problémát, mert hétfőn és kedden sok raktárosra volt szükség a beérkeztetésre (lerakodás, átvétel, ellenőrzés, betárolás). Ezeken a napokon a többi logisztikai feladatra kevés volt a munkaerő. Ezzel szemben a többi napon sokan voltak a raktárban. Ráadásul az átvételi folyamat is hosszabb lett, átlagban 2-3 nap alatt került használható állapotba az anyag.

A jelenség oka nem a beszállítónál volt, hanem maga a vállalat idézte elő a helyzetet. Minden beszállítónak meghatározott beszállítási napja volt, amely napot a diszpóosztály határozott meg. A hiba az volt, hogy az osztályon senki sem látta az egészet egyben, senki sem nézett rá, hogyan oszlik meg a beszállítás. Egyszerű volt a megoldás, más napokat jelöltek ki, és azóta nagyjából minden nap ugyanannyi kamion érkezik."


Meglep, hogy a diszpóosztály tagjai
1. nem kommunikálnak egymással
2. nem járnak ki a gembára (vagyis a raktárba)
3. ha járnak is, nem veszik észre a kamionokat
4. ha észre is veszik őket, akkor is csak néznek, de nem látnak
5. ha nem is járnak, akkor sem kérdezik meg azt, aki egyben látja az egészet (ez jellemzően a raktárvezető, csoportvezető, ezek hiányában Józsi, a raktáros), hogy oké-e ez így
6. ha meg is kérdezik, nem foglalkoznak a válasszal (vö. "mit tudja azt a Józsi, ez nem az ő kompetenciája")
7. esetleg a raktárvezető/csoportvezető/Józsi is azt feleli, hogy jó ez így.

Remélem, most, hogy a cég megtalálta az egyszerű megoldást, nem csak megoldotta a problémát, de tanult is az esetből.

Kép: Wikimedia Commons