A 7-es buszon utazva hallottam az alábbi beszélgetést két egyetemista srác között.

A: Milyen vizsgánk lesz?
B: Valszám.
A: Hú, de utálom. Tök sokat kell rá tanulni.
B: Ja. Az áramlástan se jobb.
A: Ja. Neked meg van a jegyzet?
B: Meg van. Majd odaadom.
A: Oké.

Sóhajok mindkét részről

A: A felsőoktatás olyan mint a gyúrás.
B: Miért?
A: Ha kitartóan edzesz, a végén izmos leszel. Ha kitartóan, napról napra haladsz a tanulásban, biztosan elvégzed az egyetemet.
B: Szerintem inkább olyan, mint egy zombi-apokalipszis. Vannak, akik erőből haladnak, ők azok, akik tanulnak. Ők tuti életben maradnak a végén. Vagyis lesz diplomájuk.
A: Hát, mi inkább szkevendzserek* vagyunk. Végigszkevendzseljük a sulit, és a végén vagy életben maradunk, vagy nem.
B: Ja. Meg vannak a holtak is.

Röhögés.

A: Az a baj, hogy amíg nem végzel, addig nem tudod, hogy melyik csoportba tartozol a három közül.
B: Ja.

Ezután rátértek a zombis játékok elemzésére, amihez én nem értek, ők viszont szemlátomást jobban értettek hozzá, mint a valszámhoz és az áramlástanhoz együttvéve. :)

Elgondolkodtam, vajon a lean bevezetése mire hasonlít inkább, a gyúrásra vagy egy zombi-apokalipszisre? És ha ez utóbbira, akkor a leant bevezető cég erőből halad, szkevendzsel vagy holt? És mikor derül ki, hogy melyik?

* A szkevendzselés (scavanger) a Wikipédia szerint dögevést jelent. Persze, hogy a felsőoktatásban mit kell érteni alatta, azt csak a fenti két fiatalember tudja. :)