Virág, szerszám, szín - avagy hogyan készül a kreatív munkafolyamat?

Pál Feri atya mindig olyan jókat mond. Most például a kreativitásról, a kreatív emberekről is szó volt az  előadásában. Egy teszttel próbálta ki, hogy mi, a hallgatóság, mennyire vagyunk kreatívak. A teszt a következő. Gondolj egy virágra. Gondolj egy szerszámra. Gondolj egy színre.

A teszt szerint az emberek jelentős része ugyanarra a virágra, szerszámra és színre gondol, vagyis nem túlságosan kreatív elme, mondhatnám, egyszerűek vagyunk, mint a faék. Az atya ezt a tényt az előadás főtémájához igazodva szőtte tovább, de én egy másik vonalon indultam el.

Ha ennyire sablonosan gondolkodunk, ennyire egyszerűen és egysíkúan, mindenféle kreativitást nélkülözve, akkor hogyan lehet az, hogy a munkafolyamataink viszont annyira komplikáltak? Némelyik úgy néz ki, mintha valaki direkt azon gondolkodott volna, hogyan tudná egyre és egyre kreatívabbá tenni őket, ahelyett, hogy egyszerűsítené. Újabb és újabb szinteket, csavarokat, hurkokat és rejtvényeket építünk beléjük, pedig a kreativitásunkból erre nem telik. Mindenki ugyanarra a virágra, szerszámra és színre gondol, de az eredmény mégis kusza és zavaros. Hogyan lehet ez?

Azt tanácsolom, hogy legközelebb, amikor folyamatot találsz ki, vagy meglévőt egyszerűsítesz, gondolj a tesztre, és jusson eszedbe, hogy valójában az emberek igen elsöprő többsége a rózsára, a kalapácsra és a piros színre gondol. És ez kétharmad részben még rám is igaz, mert az én virágom a liliom volt, de a többi az stimmelt. :) És nálad?