Van ez a fura elv a lean menedzsmentben, hogyaszongya: az ember tisztelete. Sajnos, néha még leanesek is elfelejtkeznek róla. Ennek fényében talán nem meglepő, ha azt mondom, mások is, nem csak leanesek. Ahogy én kivettem eddigi leanes tanulmányaimból, az elvet leginkább úgy értik a megálmodói, hogy a munkatársainkat, dolgozóinkat kell tisztelni, meghallgatni, komolyan venni. De vajon kell-e az ügyfelet, a célcsoportot?

Olvasom az Élelmiszer szaklap legfrissebb számát (XXI. évf., 2013. 1-2. szám, online nem elérhető, csak bele lehet lapozni) és egyszer csak eljutok a 45. oldalra, ahol egy érdekes sorozat első része kezdődik: "III. season, FMCG titkos trendőrség különleges ügyosztály" címmel, akik azt írják, hogy "Ezúttal elmerülünk a magyar valóságban. Idei évünket a célcsoportok megismerésére szánjuk 8 részben, legszegényebbtől a leggazdagabbig." Érdekesen hangzik, olvassuk el. Kár volt.

A "titkos trendőrség különleges ügyosztályának" sikerült a lehető leglekezelőbben, a vizsgált célcsoportot hülyének nézve és kigúnyolva (bár gondolom ők csak humornak szánták) kielemezni annak jövedelmi, és így fogyasztási lehetőségeit.

"Segment: underclass", kezdődik az elemzés. Aztán megállapítják, hogy aki underclass, annak a családi viszonyai (akarom mondani a family relations-jai) rendezetlenek, a lifestyle-ja pedig "alkoholfogyasztás bárhol". A media consumption pedig ____________. (Ez nem kipontozás, ez van odaírva.)

Aztán lapozunk a 46. oldalra. Azt írják még a trendügynökök, hogy a marketingesek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy csak a felső szegmensekkel foglalkoznak, az alsókkal nem, ezért ők 8 szegmensbe csoportosították az embereket az underclasstól a munkásosztályon és a szegény nyugdíjasokon át a városi alsó-középosztályig, majd - miután átöltöztek és kifújták magukat - körülnéznek a felső 4 szegmensben is. Javaslom, hogy a fürdést se felejtsék el, mit lehessen tudni...

Ezután jön az elemzés maga. Az eleje még elmegy, aztán átmegy sznob-felsőbbrendűbe, amolyan "fehér ember rácsodálkozik az afrikai éhezőre és elborzad" stílusban. Megállapítják, hogy ez a szegmens gyakran fogyaszt fehér kenyeret és krumplit (akarom mondani burgonyát), valamint "ezen kívül gyakran kerül az asztalra hagyományos főzött leves (az állatok olyan testrészeiből, amit nem is hinnénk)." Nahát, nem hittem volna. Utána megállapítják, hogy az underclass ritkán fogyaszt tejet, joghurtot, sajtokat, mert állítólag nem is szeretik az ízét. Sajnos arra még nem tudtak rájönni, hogy azért nem szeretik, mert nem ismerik az ízét, vagy azért nem fogyasztják, mert nem szeretik. És ha már itt tartunk, akkor "mi a helyzet a vajhallal, zöld spárgaágyon, színes borsmártásban?". Végül feltalálják a spanyolviaszt nagy kerek bociszemekkel nézve: "Lehet, hogy csak egyszerűen nem marad már erre pénzük?" Képzeljétek: lehet!

Az átfogó elemzés után pedig jöjjön a részletes. Tekintsük át az underclass lifestyle-ját home, free time, és shopping területeken.

Home: "A megszerzett javak hamar elfogynak, az ezt követő időszak a meditációé, egészen az újabb segélyig. Kevés mozgás, lelassult anyagcsere, csak a legszükségesebb folyadékbevitel a Béci borából." A jógázás sajnos kimaradt a meditáció mellől. Biztosan véget ért addigra, mire a trendügynökök odaértek.

Free time: "A közösségi élet teljesen offline, de ők csak kocsmának hívják." Ezt jó tudni, ha arra járunk és meg akarjuk kóstolni a Béci borát. "A 72-ben lerakott járólap hagyományt, a nejlonfüggöny otthonosságot áraszt, ami maradásra készteti a nagyérdeműt." A trendügynökök itt nagyot tévedtek, mert szerintem a Béci bora készteti a nagyérdeműt maradásra. Amíg van, addig iszunk!

Shopping: "Non-food kategóriára nincs adatunk, mint ahogy a Bugatti Veyron városi fogyasztása sem publikus." Hát, ezért a tanulmányért sem lett volna kár, ha a fiókban marad. "A helyi merchandiser a Zsiguli csomagtartójából szolgál ki, pénztári blokk nélkül, ami azért rossz, mert így nem tudnak részt venni a nyereményjátékban." Végre valaki rájött, mi az underclass legnagyobb problémája! "Pénz csak végső esetben kerül elő, cserélnek, ledolgoznak, szinte ősközösségi szinten élnek, csak éppen nem rajzolnak antilopot a szoba falára (ld. Altamira)." Tessék mondani, azért beszélgetni lehet velük, vagy csak artikulátlan üvöltéssel lóbálják a bunkósbotjukat, hogy leüssék vele az arra járó trendügynököket?

Remélem, a cikk szerzői legalább egy kicsit szégyellik magukat. De azt megígérem, ha a felső tízezerről is így fognak írni (ha mernek) a 8. részben, akkor én kérek bocsánatot tőlük!