Isten hozott a való világban!

Olyan jót nevettem ezen a blogbejegyzésen, de komolyan.

Az írója teljesen ki van akadva azon, hogy a budapesti MiniCity mennyire nincs megszervezve és ez mekkora csalódás volt a gyerekeknek.

Aki nem tudná, a MiniCity egy "igazi" miniváros gyerekeknek, ahol mindenféle valódi foglalkozást kipróbálhatnak a boltostól a szobafestőig. Jó ötlet, hogy bemutassuk a gyerekeknek, milyen is valójában az a szakma, amit elképzeltek maguknak, talán segít nekik eldönteni, hogy mik is akarnak lenni valójában.

Anyuka azonban teljesen ledöbbent azon, hogy a játékokhoz sorba kell állni, hogy alig néhány perc jutott egy-egy gyereknek az adott játékra, hogy nem voltak eszközök, amikkel dolgozhattak volna és hogy a szervezők/irányítók is kevesen voltak és nyúzottak, ráadásul egy kalap pénzt ki kellett fizetni belépti díjként.

Kedves Anyuka! Isten hozta Önt és gyermekeit a való világban! Kreativitást és fantáziadúsan kidolgozott részleteket vár? Hát kreatív és fantáziadús a munka világa? Na ugye! A MiniCity Ön általi leírásából én tisztán látom, hogy a hely a célt eléri: megmutatja a gyerekeknek, milyen is a felnőttek igazi világa. Kevés idő jut az értékteremtésre, ahhoz a kevéshez sincs meg a megfelelő eszközpark, mindenhol mindenre várni kell, és még egy csomó pénzbe is kerül. Egy dologban tévedett csak a MiniCity. A való életben irányítóból sokkal több van.... :)