Gondoltam, továbbképzem magam. Vannak pillanatok, amikor az ember különösen szerencsétlennek érzi magát, amikor úgy gondolja, neki úgysem sikerül soha semmi. Ha ez a gondolat csak egy kicsit fészkeli be magát a fejedbe, az nem jó, mivel a mai gyorsan változó világunk megköveteli, hogy mindenben profik legyünk, a magunkat szerencsétlennek érzésben is.

Így hát ebbe az irányba akartam magam képezni, hogy profi lúzer legyek, ha már annak érzem magam. :) Ehhez a legideálisabb (ezt a szót a Kaizenprotól loptam :), Steve McDermott A profi lúzer, a gyors és sikeres bukás kézikönyve c. művének elolvasása, ami a HVG könyvek között jelent meg.

Eleinte nagyon gyorsan és nagyon jól haladtam a bukás felé. Az 1. leckében ilyen gyakorlatok voltak: Ne határozd el mit akarsz! Ha mégis elhatároznád, ne gondolkozz el az okán! Ha rájössz a magyarázatra, hitesd el magaddal, hogy úgysem érheted el! Na, idáig megvagyunk, gondoltam. Gyerünk a második leckére: Ne gondolkozz azon, hogyan tudnád a hobbidat a munkáddá tenni! Ajaj, ezen már túl vagyok, de sebaj, itt a következő lecke: Ne gondolkozz azon, mit dolgoznál, ha nem kéne dolgoznod! Ez könnyű, mert ha nem kellene dolgoznom, nem dolgoznék, ergo nincs is mit gondolkodni rajta. :) Ugorjunk az 5. leckére: Ne gondolj a jövőre! Hát, mivel a jövő semmi jót nem tartogat, tényleg nem érdemes rá gondolni.

Szóval így haladtam leckéről leckére, olyan további jótanácsokat olvasva, mint, hogy egyáltalán ne legyenek céljaid, ha véletlenül vannak, le ne írd őket! (Összetéptem a listámat.) Ne állíts fel prioritásokat, ne legyél se mentor, se mentorált! Ne olvasd sikeres emberek életrajzát, mert még a végén tanulnál belőlük valamit (ki is dobtam mindet)... szóval szép előrehaladásról tettem tanúságot a bukáshoz vezető úton, amikor is egyszer csak a 82. oldalra értem.

Ahol egy szép, szöveges PDCA kör fogadott (terv, tevékenység, ellenőrzés, áttekintés), a közepébe beleírva a szó, vastagon kiemelve: KAIZEN.

Hát a leantől már nem lehet megszabadulni? Pedig kellene, mert McDermott azt írja, hogy ha biztosan sikertelenek akarunk lenni, akkor a második lépésnél kell leragadni a pdca-körben, a kaizent pedig nem szabad alkalmazni. Mit nem szabad, egyenesen tilos! Ha benne ragadunk a 2. lépésben, akkor, idézem "[A lúzerek] így biztosan elkerülhetik a fejlődés lehetőségét, és garantáltan mókuskerékben rohangálhatnak egész életükben." Továbbá a szerző azt írja, hogy már csak azért sem ajánlja a hogy a lúzer-jelölt rászokjon a kaizen szellemében végzett önellenőrzésre (ami 30 perc a nap végén, amit azzal töltesz, hogy átgondolod, mit csináltál aznap és hogyan), mert akár az állását is kockáztathatja vele. Hiszen képzeljük el, mit szólna a főnök, ha a delikvens a nap végén csak ücsörögne és gondolkodna, és azzal mentené magát: "Főnök, épp folyamatosan fejlődök".

Itt letettem a könyvet és elgondolkodtam. Mert sok mindenről hajlandó vagyok lemondani a biztos bukás reményében: kidobtam egy csomó könyvet, eltéptem a listáimat, na de mindennek van határa, a leanről nem mondok le.

Most akkor ez azt jelenti, hogy bármennyire is nem szeretném, mégis sikerre vagyok ítélve?