Lean pozitív 4.: "Máshol meg én vagyok az ügyfél"

Tudom, nehéz elhinni, de mégis higgyétek el, a saját fülemmel hallottam a fenti mondatot egy hivatalnok szájából.

A volt munkahelyemmel vannak még vitás ügyek (nem csak nekem, a cég minden dolgozójának), ezért egy volt kolléganőmmel el kellett mennünk a Munkaügyi Központ Kisfaludy utcai kirendeltségére, és kérvényt kellett benyújtanunk hogy betekinthessünk bizonyos iratokba és adatokba. Ez még 1 hónapja volt, és úgy tudtuk, az ügyintézés 30 nap és még valami illetéket is kell fizetni. Sajnos, mint akkor mondták, az ügyintéző éppen szabadságon van. Mi csak mosolyogtunk, hiszen mindenki ismeri a hivatalokat...

Aztán úgy 1 hete csörgött a telefonom, és a szabin lévő ügyintéző hívott, hogy visszajött és kézbe venné az ügyet, mikor tudnánk bemenni személyesen, mert úgy hamarabb meg van a kért papír, mintha mi feladnánk az illeték feladóvevényét postán aztán ő is postán küldené ki az iratokat. Annyira hamarabb, hogy ha bemegyünk reggeli hivatalnyitásra, akkor ő odaadja a csekket, mi elballagunk a postára, és mire visszaérünk, ő aláíratja a főnökével a papírokat és már vihetjük is. Kicsit hihetetlenül hangzott, de vágjunk bele. Az ominózus nap előtti napon a hölgy megint felhívott, hogy ugye nem felejtettük el, hogy másnap megyünk a papírért? Na, itt már egy tündérmese közepén éreztem magam.

Eljött a nagy nap, a recepción is tudtak rólunk, hogy jövünk, a hölgy bevezetett minket egy külön tárgyalóba (!), kicsit beszélgettünk, megkaptuk a csekket. Feladtuk, visszamentünk és még egy kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy én mostanában mivel foglalkozom, és a hölgy rögtön lelkes lett, hogy ez nagyon jó, mert ő is szeret ilyesmiken gondolkodni, (hogy ti. hogyan lehet folyamatosan fejleszteni, gyorsítani az ügyintézést), bár ott náluk ez elég nehéz, mert sok a központilag előírt bürokrácia. De ő azt szereti, ha az ügyek gyorsan és gördülékenyen intéződnek, és a mi papírjaink is sokkal hamarabb készen lettek volna, ha nem pont most lett volna szabadságon.

Hát én a magam részéről el voltam ájulva, és meg is jegyeztem, hogy nagyon pozitívan csalódtam a hivatalban, és ez személyesen neki köszönhető. No, ekkor hangzott el a címben idézett mondat...