Szombaton vidékre utaztam busszal, és a népligeti autóbusz-állomáson egyszer csak megállt mellettem két lolita. Kicsit meghökkentem, mert nem gondoltam volna, hogy Magyarországon is van belőlük. Már éppen elő akartam kapni a fényképezőgépem, de sajnos nagyon hamar továbbmentek. Mondanom sem kell, hogy mindenki úgy nézett rájuk, hogy "na, ezek se normálisak". Értő, felcsillanó szem egy sem volt a köztük, vagy olyan, akin látszott volna, hogy tetszik neki amit lát, (nekem tetszett) és szerintem én tudtam az egész pályaudvaron egyedül, hogy lolitákról van szó.

Most jut eszembe, lehet, hogy ti sem tudjátok, kik a loliták? Itt az angol Wikipédia cikke (a magyar nem túl jó ebben a témában, de azt is elolvashatjátok,) és itt van pár fotó is, csak hogy tudjátok, hogy nagyjából hogyan néztek ki az én lolitáim.

Hogy jön ez a leanhez? Hát először is, a lolita stílus is Japánból ered. :) De igazából a lolitákról a standardizálás jutott eszembe. Ugyanis miután a két lány elvonult, végignéztem a buszpályaudvar közönségén: a férfiak nagy része fekete, szürke, esetleg barna vagy bézs színt viselt, és persze farmert. A nők ugyanezeket, kiegészítve néhány, de igen kevés élénkebb színnel. A szabásvonalakról, legyenek női vagy férfiruhák, inkább nem mondok semmit. A két - ahogy a képeken is látható, fekete-fehérbe öltözött - "marslakó lány" képviselte igazából az egyedüli színfoltot. Mi többiek dögunalmasak voltunk. Mindkét csoport, mi és a loliták is standardizáltak voltunk - hiszen ha azt mondom valakire, hogy X stílust követi, az azt jelenti, hogy valamilyen standardot követ -, de a loliták a kevés szín ellenére sokkal izgalmasabbak, mozgalmasabbak, élénkebbek, változatosabbak és főként felismerhetőbbek voltak, mint mi, akik bár picivel több színt használtunk, belefulladtunk a saját unalmunkba, érdektelenségünkbe.

Vajon a folyamatok lehetnek unalmasak a "többféle szín" ellenére és lehet izgalmas, érdekes a "kétféle színből" álló folyamat? Lehet a folyamatokat is stílus szerint standardizálni? Ahogy a fenti képeken látható módon öltözködő lányokra rögtön rá tudom mondani, hogy "ezek nem lehetnek mások, csak loliták", úgy rögtön rá tudom-e mondani egy folyamatra, hogy "ez nem lehet más, csak egy beszerzési folyamat"?

Kell-e hogy egy folyamatnak stílusa legyen vagy az a jó, ha egy folyamat unalmas, átlagos, érdektelen? "Na ez a folyamat se normális"-ként, meghökkenve néznénk-e egy olyan folyamatra, aminek van saját stílusa?

Fotók: zimbio.com, buzznet.com