Akkor, amikor te ezeket a sorokat olvasod, én éppen bementem az irodába. Ugyanis múlt héten megjött az email, hogy kinek mikor, melyik napon és hány órára kell bemennie a Lurdy Házba, átvenni a felmondólevelet, és kilépni a cégtől - végre. Már február 3-án leálltunk, azóta nincs munka, de munkaviszony van, és ezalatt a 2 hónap alatt annyiszor kellett bemenni az irodába valamit intézni, reklamálni, aláírni, átvenni, leadni, nem is beszélve az emailváltások tömkelegéről, hogy az már felért egy zaklatással. Ha vége van, akkor legyen vége, de ez az agonizálás, hát ez szó szerint halálos. No de végre vége, még ha a vég nem is boldog, és emiatt bizonyára szükség lesz még utómunkára.

No de nem erről akartam írni, hanem arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott. A Be kell menni az irodába-jelenségről. A saját bőrömön is tapasztaltam, amikor még gyárban dolgoztam, és persze máshol és mások által is láttam-hallottam, hogy ha az irodistának dolga van velünk, dolgozókkal, akkor nekünk kell befáradni hozzá. Az igen ritkán fordul elő, hogy az irodista fárad ki hozzánk a sorra (a "sorba" beleértve a mi irodánkat is.) Egyedül talán a bérjegyzéket és a cafeteria-utalványokat szokták körbevinni, de ez sem lehet feltétlenül igaz minden cégre. És ezt sem az irodista végzi általában, hanem a sori dolgozó csoportvezetője bemegy az irodába a cuccért, és ő osztja ki a soron vagy az öltözőben, mikor hogy.

Ha valami ügyes-bajos dolga akad a dolgozónak, például bekérnek tőle valami papírt, akkor is a dolgozónak kell befáradnia az irodába, elvégre benne a nevében: "iratokat kell LEadni". Nem arról van tehát szó, hogy az irodista BEgyűjti őket, hanem a dolgozó adja le. Márpedig ugye aki lead, az megy be és ad le. Eközben áll a sor, vagy a dolgozó az igencsak szűkre szabott szünetét használja erre? Na zakson, kit érdekel, az iratot le kell adni. Ha pechje van, még egy szünetet rááldozhat, mert az irodista éppen akkor, amikor a dolgozónak szünete van, nincs a helyén.

Olyan is van, hogy valamit át kell venni. Természetesen az irodában, hol máshol? Magam láttam az alábbi esetet: a cég elhatározta, hogy minden dolgozónak kötelező lesz köpenyt hordani. Flottul is ment a projekt addig, amíg össze kellett írni, ki hányas méretet hord és megrendelni a köpenyeket. De a szétosztás körül már bajok voltak. Ugyanis amíg a méretösszeírás takarosan ment, (minden csoportvezetőnek össze kellett írni a saját csoportjának a méreteit és név szerint leadni a listát), a szétosztást nem úgy csinálták, hogy az irodista elővette a csoport listáját, összekészítette a csoporttagok köpenyeit, kivitte az üzembe és a szünetben pikk-pakk kiosztotta a csoporttagoknak, majd ugyanezt megcsinálta volna a többi csoporttal a többi szünetben. Nem, ez így túl egyszerű lett volna. :) Inkább behívták a csopvezt és közölték vele, hogy a szünetben minden dolgozója jelenjen meg az irodában köpenyátvételre. Még így is mehetett volna flottul a dolog, ha az egyes csoportok köpenyeit egy csomagba rendezik. De nem így történt. Takarosan ki volt helyezve az összes köpeny a székekre összehajtogatva, és a csöppnyi irodába betóduló kétcsoportnyi ember (mert a könnyebbség kedvéért egyszerre két csoportot hívtak be), elkezdte feltúrni a halmokat. Volt is móka, kacagás amikor valaki a kicsi női helyett nagy férfiköpenyt próbált fel, csak úgy visszhangzott a folyosó.

Sajnos a hanghatások elérték az igazgatói irodát is, ahonnan az igazgató ki is vonult, hogy szemrevételezze a gembát. Benyitott, megdöbbent, és szúrós tekintettel ránézett a dolgozókra, hogy mit keresnek itt? miért nem dolgoznak? nincs még vége a szünetnek? igyekezzenek az átvétellel! Az irodisták rákontráztak: gyorsan, gyorsan válogassátok ki, hogy kinek melyik a jó, gyorsan aláírni, és futás dolgozni! Dolgozók néma csöndben, szemlesütve, ámde villámgyorsan válogattak, átvettek, aláírtak, futottak.

Igazgató megnyugodva visszasétált az irodába, nem is gondolva arra, hogy bár nézni ugyan nézett, de nem látott...