Eltelt a február. Itt az ideje számot vetni azzal, hogy mi is történt ebben a hónapban, csak úgy válságkezelésileg. Emlékeztetőül: február 3-án véget ért egy korszak úgy a magyar repülés, mint az én életemben: leállt a Malév. Jogilag még most sem vagyok munkanélküli, (még mindig nem kaptuk meg az értesítést sem a felmondásról, amit a felmondólevél előtt 30 nappal kell kézhez kapnunk, nemhogy magát a felmondólevelet), de persze gyakorlatilag már igen.

A munkahely tehát "él", csak munka híján nem kell bejárnunk dolgozni. Tulajdonképpen ez a hónap és a március olyan, mintha egy hosszúra nyúlt szabadságon lennénk, természetesen fizetett szabadságon. (Hivatalosan állásidőnek hívják, és alapbér jár rá.) Ha jobban belegondolok, azért el lehetne így lenni a nyugdíjig, nem? :)

Na de a helyzet ennyire nem vidám. Nyilvánvaló, hogy állást kell keresni, sőt, találni is. Ez a legfontosabb akkor, ha munkanélküli vagy. Ezenkívül el kell gyászolnod a munkahelyed. Továbbá kézbe kell venned a pénzügyeid azonnal, drasztikusan le kell csökkentened az élelmiszerekre és a háztartásra költött kiadásaid, át kell gondolnod és át kell ütemezned a banki költségeid és a rezsikiadásokat, ki kell alakítanod a napirended és a bevételeid alakulását is végig kell gondolnod. Ez így önmagában egy heti elfoglaltság.

Aztán, ha szerencsés vagy, a jól végzett munka örömével a tarsolyodban elmehetsz 2 hét "táppénzre", mint én, amikor - betegen és lázasan - csak a munkahelyedre kell bemenni hivatalos iratokat aláírni meg csak a NAV-ot kell meglátogatni személyesen adóbevallás miatt, 2 nappal a határidő előtt. Esetleg a betegség mellé sikerülhet egy kis infarktust is kapni, amikor kiderül, hogy az 5miért módszerbe vetett hited nem is olyan erős. :)

Ha mindezen túl vagy, akkor épp jókor épülsz fel ahhoz, hogy elmehess egy a munkahelyed által szervezett lélekerősítő csoportos coachingra, de csak miután újra elmentél a munkahelyed távolabbi szegletébe újabb hivatalos papírokat aláírni. Közben egy-két búcsúebéd, búcsúkávézás kollégákkal (kedden ismét megyek egy legújabb - ám azt hiszem, még mindig nem az utolsó - búcsúbuliba), és mivel a coachingon azt hallottad, és persze magadtól is tudod, hogy ilyenkor fontos a kapcsolatépítés, beugrasz egy mini-Wikipédia-találkozóra is, aztán jöhet még néhány jajmivanveled-ebéd és kávézás rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, és hopp, vége is a hónapnak, és állást még alig kerestél. :)

Tulajdonképpen sokkal elfoglaltabb vagyok, mint akkor, amikor dolgoztam, gyakorlatilag meghalni sincs időm, nemhogy depressziósnak lenni a munkahelyem elvesztése miatt. Nem is értem, némely kollégámnak hogyan van ideje letargiába esni. Ó, majdnem elfelejtettem, még a blogot is írni kell! Van nekem egyáltalán időm dolgozni? :)

Éljen a március, végre itt a tavasz, kedden újabb búcsúbuli, szombaton nagy Wikipédiatalálkozó (torta is lesz! még van idő jelentkezni!), zajlik az élet. Sőt, minden gond nélkül megy tovább.