Az ember néha rájön, hogy más az elmélet, és más a gyakorlat. Például eddig én voltam a legnagyobb szószólója annak, hogy ne a hibást keressük, hanem a hibát, ássunk le a mélyig, keressük meg a gyökérokot, és azt szüntessük meg.

Működik is ez az elmélet egészen addig, amíg nem a te bőrödre megy a játék. Most az történt, hogy a cégfelszámolási hajrában "elfelejtettek" nekem lebérszámfejteni sok-sok tízezernyi forintot. Hát ez vért kíván!!!! Nem a folyamatét, hanem azét, aki nem bérszámfejtette! Fejeket akarok a porba hullni látni! Főleg akkor, ha az illetékesek még csak nem is mutogatnak egymásra, hogy a másik a hibás, hanem elegánsan közlik (írásban!), hogy hát tulajdonképpen ennek az esetnek nincs is felelőse. Ez csak úgy megtörtént. Magától tűnt el a nevem melletti összeg a bérlistán, csak úgy kiradírozódott, elpárolgott az éterbe, nem érezte ott jól magát, ezért huss! eltűnt...

Szerencse, hogy a reklamációt emailben intéztem (hogy nyoma maradjon), mert nem vettek volna elég komolyan, ha minden második szó után hapcizok egyet. Ugyanid beg vagyod fázva, ész ha bed vagyod fázva, akkor kibújik belőlem a vadállat...amideg a nemfelelősök isszák beg a lebét.... no meg a lean alapelvek. :)