Annak idején a leannel is úgy voltam, mint most a Slow Food-mozgalommal. Azt sem tudtam, hogy a leant eszik-e vagy isszák, de az akkori munkakörömben (minőségügyi osztályon voltam asszisztens) már alkalmaztam nem egy elemét. A Slow Food-mozgalomról se hallottam soha, de már gyerekkorom óta hódolok neki, anyukám nem kis örömére. :) A Slow Food-mozgalom ugyanis a lassú, ráérős étkezést propagálja. Icsikava Jukako is ennek a mozgalomnak a híve, ráadásul éttermét a fenntarthatóság elve szerint vezeti. Oda nem lehet csak úgy beesni, klubtagnak kell lenni, és ha valaki többet merészel rendelni, mint amennyit megesz, és a maradékot nem hajlandó hazavinni, a tulajdonos - aki egyben a séf is - úgy rúgja ki a klubból, hogy a lába sem éri a földet.

A cikk szerint, mely ezzel az étteremmel foglalkozik, a japán kultúrában ismert a mottainai fogalma, ami annyit jelent, hogy mivel semmi sem igazán a miénk, semmit nem is engedhetünk kárba veszni. A zen buddhista kolostorok például azt hirdették, hogy minden szem adományba kapott rizzsel el kell tudni számolni. Az étterem szándékosan kevés fogást kínál, így nem kell nagy raktárkészletet tartania - és így kevesebb étel kerül a lejárati idő után a szemétbe, és további takarékoskodási lehetőségek is meg vannak említve a cikkben. Kíváncsi lennék, Jukako asszony japánként hallott-e a leanről és ha igen, tudatosan alkalmazza-e egynémely fogását, vagy csupán a józan japán paraszti eszét vette elő?