Bevezetés a veszteségek világába 6: selejt

Ez a poszt lesz valószínűleg a legrövidebb a Bevezetés a veszteségek világába sorozatban, ugyanis a selejt az egyik, ha nem az egyetlen veszteségtípus, ami mindenki számára megfogható és azonnal érthető.

Selejt az, ami nem olyan, amilyennek lennie kell. Ez ilyen egyszerű.

Ha valaki olvassa a Tékozló Homár fogyasztóvédelmi blogot, szinte csak olyan panaszokkal találkozhat, amik selejtes termékkel, szolgáltatással kapcsolatosak. Visszaköszönő kifejezés termékek esetén a "nem működik" kifejezés, szolgáltatásoknál a "késik" (futár, ebéd az étteremben, vonat), "nem olyan, mint a képen" (szoba a szállodában), "ízetlen" (ebéd az étteremben), "fantomtartozás" (félresikerült - félmilliós - villanyszámla), és még számtalan másik. Ezek közül van, amit lehet orvosolni, például a fantomtartozásról valószínűleg kiderül, hogy rendszerhiba, és nem kell kifizetni; és van amit nem: a késő vonatot, és az emiatt lekésett fontos találkozót semmilyen módon nem lehet meg nem történtté tenni.

Külön témakör az egészségügy, ahol egy-egy selejt, azaz téves diagnózis, félrekezelés akár az életünkbe is kerülhet.

A selejtes termékek, szolgáltatások gyártásának, nyújtásának elkerülésére a leannek vannak eszközei, ilyen például az elsőre jót filozófia, a pokayoke avagy "bolondbiztos" gyártás, vagy a standardizálás. De a legtöbb esetben, főleg szolgáltatásoknál már az is sokat segít, ha megpróbáljuk lecsökkenteni a többi veszteségfajta mennyiségét, főleg a várakozásét.