A minap együtt kávéztam Kosztolányi Jánossal, a Lean Szótár kiadójával. Mondanom sem kell, a témánk a lean volt, asztalszomszédaink legnagyobb örömére . Szóba került az is, hogy vajon van-e értelme a VSM-nek, vagyis az értékáram-elemzésnek.

Hogyne lenne. Csak nem az, hogy a végén kijöjjön egy meglehetősen (és meglepően) kis szám, amit hatalmasnak tűnő munkával egy icipicivel nagyobb számmá alakítunk.

Sokan összekeverik egy dolog lényegét, értelmét a dolog végeredményével (bár tény, hogy néha a kettő ugyanaz, de néha nem). A VSM esetében is szokott így történni, ahogy János szavaiból kivettem, példákat is hozott rá. A VSM ugyanis arról szól dióhéjban és végtelenül leegyszerűsítve, hogy aprólékosan felmérjük egy termékünk/szolgáltatásunk gyártási/elkészülési útvonalát (folyamatát) attól a ponttól kezdve, hogy a megrendelés beérkezik, addig a pontig, hogy a vevő átveszi a készterméket vagy szolgáltatást. A folyamat feltérképezése során felírjuk, hogy a félkész termék/szolgáltatás milyen munkafázisokon megy keresztül, mennyit várakozik egy-egy művelet között, milyen készletet tárolunk ahhoz, hogy a kért mennyiséget leszállítsuk, és még ezer dolgot. Miután ezt mind felírtuk, kiszámoljuk, hogy a folyamat során mennyi hasznos munkát ölünk a termék/szolgáltatás elkészítésébe, és mennyi haszontalant. A kettőt elosztjuk egymással, és máris megkapjuk, hogy mekkora a folyamatunk hatékonysága. Ez általában kevesebb szokott lenni 1%-nál.

Jól olvastad. Kevesebb.

Na most, itt jön képbe a VSM értelme és végeredménye közötti különbség. Vannak, akik azt mondják, hogy oké, megtudtuk, hogy a folyamatunk hatékonysága kevesebb, mint 1%. És akkor mi van? Mennyivel vagyunk beljebb?

Én viszont azt mondom, hogy nem az számít, hogy százalékosan mekkora a hatékonyság, hanem az, hogy a vevő mennyire elégedett, mennyire elégedettek a dolgozóink a munkahelyükkel, mennyivel könnyebben, jobban, gyorsabban és olcsóbban végezzük el ugyanazt a munkafolyamatot, és mindezek miatt mennyi profitunk van.

Ehhez alapvetően nem is lenne szükség arra, hogy a végén a hasznos és haszontalan időt elosszuk egymással (azaz egy veszteséget, a felesleges tevékenységet már ki is küszöböltünk a VSM felvételének folyamatából ), hanem csupán az kell, hogy a felvett értékáram-térképet értelmezzük, és megtaláljuk benne a gyenge pontokat, amiket fejleszteni kell.

A VSM bizonyos értelemben a diagnózis, amit felveszünk a betegről, azaz a folyamatról. Diagnózis nélkül nem tudhatjuk, hogy milyen betegséggel állunk szemben, és hogy azt hogyan lehet gyógyítani.